Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán István: Pereces bányatelep környezete, a bánya megnyitása és a település közlekedési kapcsolatai

bányanyitások szénhozamának gyors szállítását a felhasználó kohászati üzembe, hanem a folyamatosan fejlődő lakótelep és a Vasgyár, valamint munkahelyük közötti közlekedést, sőt Parasznya és Varbó lakosságának kapcsolatát is ezzel a térséggel, de Miskolc várossal is. Nagy szükség volt erre a vasútvonalra, hiszen a Vasgyár kijelölt területe, illetve a Bulgárfóld felől csak földút vezetett ebbe a völgybe. Csak 1938-1940 táján építették át makadám útra, mely a növekvő forgalom mellett 10 év alatt teljesen tönkrement, s amikor az 1950-es évek első felében megkezdték a városi autóbuszjáratok indítását Perecesre, akkor kezdték el a műút kiépítését is. Vasgyár-Pereces között közlekedő' iparvasút A vasúti összeköttetésben, illetve annak kialakításában a szakosított államosítási akarat is érvényesült, hiszen a Vasgyáir belső vasúthálózatával egyetemben a perecesi és alagúti üzemeltetés is a MÁV kezébe került. A Pereces—Pálinkás-Baross-akna felé menő alagút magassága 2,2 m volt, így ott különleges alacsony építésű mozdonyok és kocsik közlekedtek. Ezt az alagutat a Baross-akna működésének leállítása miatt kereken 100 éves üzemeltetés után szüntették meg.