Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Pereces története az évszámok tükrében és a helytörténeti emlékekben

1964. A Baross-aknán megszűnik a termelés. A lejtősakna alsó szakaszát „berabolták", a külszíni berendezéseket lebontották. 1964. A perecesi szabadtéri színpadon az utolsó előadás volt látható, a színjátszás ezt követően megszűnt. 1968. A szénkitermelés központja Lyukóbányára került. (Ez Pereces „gyász éve".) 1973. Erenyő-aknán befejeződik a széntermelés. A külszíni épületekből MIK-telephely lesz, majd az ÉRÁK (Északmagyarországi Regionális Átképző Központ) alakítja ki intézményrendszerét. 1979. Fennállásának 50. évfordulóját ünneplő zenekar nagy feladat előtt állt. Beethoven I. szimfóniája, V. szimfónia, Egmont nyitány, Csajkovszkij és sok más klasszikus mű volt műsoron. 1980. Először haladja meg az egymillió tonna évi termelést a perecesi bányaüzem. 1982. A bánya történetének csúcskitermelése: 1.269.000 tonna. 1988. Megalakul az „Új Bányamécs Baráti Kör".