Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Pereces története az évszámok tükrében és a helytörténeti emlékekben

Pereces története az évszámok tükrében és a helytörténeti emlékekben 1868. 02. 05. Lónyai Menyhért alapító levele a Vasgyár és a hozzá tartozó bányatelep létesítésére. 1870. Megépült a 2330 m hosszú alagút, mely a világ harmadik, Európa leghosszabb alagútja volt, Gränzeinstein Gusztáv nevét viselte. 1871. Tiszolcról 38 vendégmunkás érkezik a telepre. Ok az elsők, az ún. „fészekrakók". 1872-1873. Állami költségvetésből 40-40 ezer forintot biztosított a kormány lakásépítésre. 1874. A lakótelep elsó' része 30 munkás, 3 tisztviselő és altiszt családja részére az Erdősoron megépült. Ezek máig meglévő' házai Perecesnek. 1875. További 59 lakás, majd a '90-es években 32 ház 66 lakással megépül. 1882. Joós István Selmecbányán végzett 27 éves bányamérnök a megteremtője és fejlesztője a perecesi bányászkodásnak. 1911-ben az állami szénbányák igazgatójának nevezték ki. 1884. 70 tanulóval indult meg a tanítás az egytantermes iskolában. Az iskola igazgatója Droppa János iskolamester. A Főakna, később Barossakna termelése ebben az évben 51 ezer tonna volt. Az 1900-as években Borsod megye legnagyobb bányája lett. 1890. Újabb 32 ház, 66 lakással épült. 1898. Perecesi iker akna építése. Újakna néven I. akna. Rövidebb szünet után 1901-ben villanymozdonyokat alkalmaznak elsőként a bányában, a II. sz. aknában. 1900. Lauday János 28 éves korában veszi át az iskola vezetését 154 gyerekkel. O a perecesi kultúrmunka polihisztora, nevét utca és emléktábla őrzi. 1903. Megalakul a Bányász Dalárda Lauday János kezdeményezésére. 1906. Megalakul a Bányamécs Egylet, amelyet a belügyminiszter 1907. február 4-én hagy jóvá. Az egyletnek 153 tagja van. Mintegy 50 éven keresztül az egylet volt az összefogója a