Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Slezsák Tiborné: Szociális állapot, egészségügyi ellátottság Perecesen

A lakosság egészségi állapotának vizsgálata arra enged következtetni, hogy a 45 éven felüliek körében a betegségek még inkább jelen vannak és súlyosbítják a gondokat. A vizsgált területen adataim szerint, különösen az idősek egészségét befolyásolják a gazdasági nehézségek és számtalan más külső tényező, amit az ember nem képes irányítani. Pereces térségi elhelyezkedése ideális lakókörnyezet a hegyekkel határolt völgyben. Tiszta levegő és szép természeti adottságok vannak. A KSH számadatai és saját tapasztalataim alapján a 730 nyugdíjas több mint 40%-a rossz lakáskörülmények között él. Komfort nélküli, egészségtelen lakásokban, ahol tüzelő és fűtési nehézségekkel küzdenek. Jellemző a gyári és bányászkolóniákban lakókra, hogy egy szoba és kis konyha tartozik a lakáshoz, de egy udvarban mely közös bejárattal bír 10-16 család zsúfolódik össze, saját territóriumuk a bejáratnál egy zsebkendőnyi terület, és egy a hátsó részen összeeszkábált tüzelőtároló és udvari árnyékszék. Vizet a házak előtt kiépített utcai csapról nyernek. Nagy részük egyedül él, kevés jövedelemmel rendelkezik, zömmel özvegyi nyugdíjasok. Azok helyzete sem jobb, akik családban élnek, ezekben a kislakásokban, mert anyagi lehetőségeik attól nem jobbak, csak a zsúfoltság nagyobb. Lakáskörülményeik változtatására nincs lehetőség. A lakáskörülmények lényegesen jobbak az új családi házas övezetben. Az idősek kb. 10%-ára jellemző az általános iskola 1-6 osztálya. Ez azzal magyarázható, hogy korán dolgozniuk kellett. Sokuk szinte gyermekfejjel már családfenntartó volt. A későbbiek során pedig sem lehetőség, sem igazán igény nem volt a tudás bővítésére, járták az élet iskoláját. A munkájukhoz szükséges szakmai tanfolyamok vagy képzések elvégzése kötelező volt, de ez nem jelentett hivatalos szakképesítést. Nem jellemző a nyugdíjasok körében a gyakori ruhavásárlás, ha ez meg is történt nem a ruhanemű minősége és alapanyaga a legfontosabb, hanem a célszerűség és az olcsóság. Megfigyelhető bizonyos közösségekben a ruhák cseréje (ez alatt értendő a szűkebb és tágabb közösségek: a család, rokonság, szomszédság, ismerősök köre), ahol a ruhák, lábbelik gyűjtése történik. Ezek a cserék és gyűjtések nemcsak saját szükségleteikre történnek, hanem családtagok, unokáik részére is. Tudjuk, hogy a ruházat fontos feladata, hogy védjen az időjárás tényezőitől, a széltől, nedvességtől és pótolja a természetes hő-regulatio alkalmazkodási hiá-