Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kalafusz László: A perecesi bányász dalárda, zenekar

nék jelzik a zenekar történetét. Az indulókat polkák, mazurkák, keringők követték, sajnos néha temetések, melyeken a zenekar búcsúztatta az elhunyt bányászokat. A zenekart a felsőim hatóságok is egyre gyakrabban vették igénybe megemlékezések, ünnepek, majd 1914-tól bevonulások alkalmával is. 1918-ban az Őszirózsás forradalom idején Miskolc város katonai parancsnoka is igénybe vette a zenekart. A Korona Szálló előtt és a Tisza Pályaudvaron indulókkal köszöntötték a bevonuló katonákat. 1919-ben a zenekar - egyenruhában - katonazenekarként szolgált először Mezőkövesden, majd a miskolci 13. Honvéd Gyalogezred állományában 1920-1924-ig Kókai János karmester vezetésével. Az I. világháború utáni nehéz évek ellenére a zenekar fejlődése óriási volt. A korábbi fúvós zenekar szimfonikus zenekarrá nőtt. Tagjai közül többen két hangszeren is tudtak játszani, így mindkét együttesben is helytálltak. Ez azért volt nagy dolog, mert a megalakuláskor szinte a nulláról indultak mind a felszereltség, mind a zenetudás tekintetében. 1924 után néhányan a katonazenész sorsot választották, mások a civil életet. A megfogyatkozott létszámú zenekar a vasgyáriakkal együttműködve tudott tovább dolgozni. Ekkor Bajor László, A zenekar fennállásának 50. éve