Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Magyar András: A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története

A Miskolci Napló (1922. 7. sz.) számba veszi az egyleti könyvtárakat és nyilvánossá tételüket sürgeti. A Keresztényszocialista Szakszervezet alapítandó könyvtára javára nagyarányú gyűjtést szervez, a könyvkereskedőit pedig háromnapos zenés és irodalmi műsorral egybekötött könyvvásárt tartanak. A széntermelés problémái miatt katonai ellenőrzés alá helyezik a miskolci, diósgyőri bányákat. Ilyen körülmények közt tartja 1920-ban a „Jószerencse" 25. éves jubileumi ünnepségét. A „Bányamécs" képviseletében Lauday János üdvözli a „Jószerencse" vezetőit és buzdítja az egyletet a művészet további ápolására. Az 1920. márciusi közgyűlésen a „Bányamécs" felveszi az „Olvasókör" nevet. Ezzel megváltozik az egylet jellege és pozitív irányú változás történik a könyvtár életében. Sokkal nagyobb összegeket fordítanak ezt követően a könyvtár gyarapítására és működtetésére. 1925-ben a könyvtár újabb folyóirat-féleségekkel bővül: a Nemzeti Újsággal, a Magyar Dallal, a Képes Krónikával, majd 1928-ban a Nemzeti Figyelővel. 1931-ben a Szociáldemokrata Párt felhívására megrendelik az „olcsó" Népszavát. 1932. február 9-én a „Nagydiósgyőr" című hetilap irodalmi estélyen vesznek részt, s ekkor rendelik meg magát a lapot is. Az 1920-as, 1930-as évek fordulóján gazdaságilag ismét nehéz esztendőket vészelt át a „Bányamécs". A gazdasági válság miatti „ínségakciók", a 10 százalékkal leszállított bérek miatt nagy az elégedetlenség a bányatelep lakói között, akiknek száma az 1930as népszámlálás adatai szerint 3035 fő. A helyzet tarthatatlansága miatt 1931. július 26-án a vasgyárban és a bányatelepen nagyarányú előléptetésekre kerül sor. Lauday János főtanítót, igazgatótanítóvá nevezik ki és ebből az alkalomból az újakna helyiségében nagyszabású irodalmi estet rendeznek. December 26-án ünnepli a zenekar fennállásának 20 éves évfordulóját. Az évi közgyűlés méltatja Lauday János érdemeit, majd megajándékozzák egy művészi kivitelű lanttal. 1933-ban két fontos esemény történik a „Bányamécs" életében. Az egyik az, hogy nyugdíjba vonult az egylet megalapítója, Lauday János tanító, a másik pedig a dalárda 30 éves fennállásának megünneplése. A jubileumi megemlékezést Lauday János mondja el az ünnepségen, s ebben kiemeli az egyesületi munka művelődési fontosságát: „...Széchenyi, akit Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak tartott, elsőként kiáltotta a világba: elvész az én népem, mert tudomány nélkül való! Hol találja meg ezt a tudományt Perecesen