Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor: A pálos kolostorok építéstörténeti, gazdaság- és művelődéstörténeti jelentősége
sek épületei közül leginkább a templomokkal foglalkoztak eddig az építészettörténészek, művészettörténészek, márpedig a kolostoroknak mint szellemi, gazdasági, kézműipari központoknak az emlék- és leletanyaga, az ott felhalmozott javak, műalkotások jelentősége ennél szélesebb körű és nagyobb mértékű kutatásra kell, hogy inspiráljon. A pálos rend múltjából vett adatok, a vázlatosan ismertetett emlékanyag arra utalnak, hogy e rend tevékenysége is fejlesztette a termelés és a munka tudati feltételeit, számos lehetőséget teremtett arra, hogy az adott korszakok lehetőségei között sokan és eredményesen végezhessék a munkájukat. Az adott időszakok feltételeinek megfelelően lehetőséget adott arra, hogy tagjaik, munkavállalóik szélesebb körű műveltségre tegyenek szert, tevékenységükkel fejlesszék a nemzeti és egyetemes kultúra értékeit, kibontakoztassák az egyéni alkotóképességet. Sokoldalú összefogáson, közösségeik önkéntes, kezdeményező, cselekvő és gyakran előremutató tevékenységén alapultak eredményeik. Az oktatást, nevelést és a mai értelemben vett közművelődést igen sok területen szolgálták. Mezőgazdasági, iparfejlesztési, tudományos, műszaki és művészeti területeken egyaránt sokat tettek a műveltség gyarapításában. A közvetlen hatásokon kívül igen jelentős volt a közvetett hatás is, melynek érvényesülési köréből elsősorban a megrendelői-, megbízói-, építtetői pozícióban tett intézkedéseiket emelem ki. Kiváló mestereket, munkásokat, képző- és iparművészeket, műhelyeket képeztek ki, foglalkoztattak; széles körű építő-, képző-, iparművészeti tevékenység inspirálói, finanszírozói, vagy az adományozók révén az ilyen tevékenység befolyásoló voltak. Pesti, budai, bécsi, egri, győri, pozsonyi, miskolci, kassai, eperjesi, mecenzéfi stb. kőműveseket; bécsi, pozsonyi, egri, lőcsei, temesvári, nagyszombati stb. festőket; bécsi, jászói, egri stb. szobrászokat; bécsi, pesti aranyműveseket, nagyszombati, kassai, miskolci ötvösöket; szomolnoki rézműveseket; pozsonyi egyházi ruhakészítőket; budai, pesti, egri orgonakészítőket, harangöntőket, órakészítőket stb. foglalkoztattak és kiemelkedően kvalitásos művek maradtak meg a saját kő- és fafaragó műhelyeikből is. Ezeknek a vonatkozásoknak és művészeti ágazati területeknek a kutatása nagyobb ráfordítást érdemelne és szélesebb körű értékelésük nagy hiányt pótolna. A most közölt adalékokkal is ezekre szeretném felhívni a figyelmet.
