Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Czeglédy Ilona DIÓSGYŐR A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN - Az erődített vár

1536-ban Szapolyai elfoglalta a várat, és hívének, Gyarmati Balassa Zsigmondnak adományozta.

76 Majd Mária királyné nevében visszakövetelési per indult, és a vár Máriának ítéltetett oda („...Castrum prescriptum Dyos gewr citra omnem difficultatem et morém eisdem Commissariis domine Regináé reddere teneantur.. .").

77 1538-ban Ferdinánd és Szapolyai János békét kötöttek, a békeokmányban kitértek Diósgyőr sorsának rendezésére: Máriának biztosították a várat és annak helyreállítását.

78 AZ ERŐDÍTETT VÁR 1540-ben I. Ferdinánd a hűségre tért Gyarmati Balassa Zsigmondnak adományozta Diósgyőr várát és a borsodi prépostság kegyuraságát, 20 ezer magyar forint összegű zálogjog biztosítása mellett.

79 Ez azonban teljes jogi érvényre csak 1548-ban juthatott, amikor az augsburgi szerződésben Mária királynő az őt mint magyar királynőt illető jószágairól testvére, Ferdinánd javára lemondott.

80 Ránk maradt egy elismervény is a magyarországi birtokai után járó háromévi bérösszeg átvételéről.

81 Az 1540-es évektől kezdve Diósgyőrt a Balassa család birtokaként kezelték az összeírások is.

82 1 5 4 8-tól kettős, szinte ellentétes fejlődés tapasztalható az addig egységes diósgyőri uradalom történetében: Miskolc önálló várossá alakult, a diósgyőri uradalom politikai és társadalmi tekintélye pedig csökkent. Miskolc szabad, privilegizált város lett, Diósgyőr vára és uradalma a török kor alatt kisszerű erőddé vált, a Balassa család után a Fánchy, Perényi és Enyingi Török családé lett. Tulajdonképpen az 1514. évi 2/3. törvénycikk alapján koronauradalmi minőségbe állították vissza. Gazdasági szempontból Magyarország nevezetesebb uradalmai közé számított ugyan, de már politikai-katonai jelentőség nélkül.

83 A diósgyőri pálosokról tudjuk, hogy „a monostor javai túlnyomóan már a XVI. század első negyedében idegen kézbe kerültek. Főleg a Balassák, mint szomszédos birtokosok okoztak kárt erőszakos foglalásaikkal a már a XV. század közepén vikáriusi rangra emelkedett gazdag monostornak, melynek virágzó malomipara, sertéstenyésztése, sómonopóliuma volt. Éppen a legfőbb jövedelmüket nyújtó csabai, miskolci, diósgyőri malmaikat, továbbá 7fi Wenzel, 1872. 10. 1. 77 Wenzel, Regeszták 191. sz. (1537). 78 MHHD II. 13-14. 1 . 79 OLP 11. No 188. 80 Wenzel, 1872. 10. 1. 81 OLE 148. NRAFasc. 1883. No 89. A háromévi jövedelem 34 millió forint volt. 82 OLE 156. UetCIX. 8.(1544). 83 Wenzel, 1872. 10-1 1. I.