Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

lószobába, ha annak ajtaját be nem csukják, és amelyet a küzdelem zajára és segélykiáltásokra felébredő Erzsébet nevü magyar dajka sem bírt kinyitni, aki a kor szokása szerint a hálószobából nyíló kamrácskában aludt. 18 éves, életerős, lovagi tornákon edzett fiatalember volt Endre, hosszú küzdelem után sikerült csak a földre rántani, ekkor vetették nyakába a hurkot, és a kertre nyíló erkély rácsára akasztották fel. Az élettelen testet a kertbe dob­ták, eltemetni már nem volt idejük, mert az öreg dajka fellármázta a kolos­tort. Johanna egész idő alatt alvást színlelt, szemében másnap egy könny­csepp sem csillogott, arról sem gondoskodott, hogy halott férjének megadja a végtisztességet, és még aznap Nápolyba menekült. Durazzói Károly vitette a holttestet a nápolyi dóm Szent Lajos kápolnájába, itt helyezték örök nyu­galomra. Lezajlott tehát a véres tragédia, melyben Endréé volt az áldozat, Johan­náé a férjgyilkos, a hamarosan színrelépő Nagy Lajosé pedig a bosszúálló szerepe. A háttérben pedig mindvégig ott mozogtak a francia királyság ár­nyékába húzódott avignoni pápaság cseppet sem mellékszerepet játszó figu­rái, következetesen megakadályozva, hogy a magyar királyság jelentősebb nemzetközi hatalomra tehessen szert.A királynőnek egyelőre védelmet biz­tosított, hogy gyermeket várt. December 25-én meg is született a kisfiú, akit ő Endre fiának vallott. Ezt ugyan, ismerve életmódját, senki nem hitte el, de később még hasonlóságot is felfedezni véltek a kicsi és megölt atyja között. A Martell Károly nevet kapta, ezzel is azt próbálta jelezni Johanna, hogy a gyermek a magyar Anjouk ivadéka. A gyilkosság hírére a pápa vizsgálatot rendelt el, a nápolyi nép körében ennek idején nagy felháborodás kelt, mely forrongásba csapott át. A már említett firenzei Giacomo Villani leírása szerint a tömeg egy Endre királyfi képmásával díszített zászlót készíttetett, és ostromolni kezdte a Castel Nuo­vot. „Halál az árulókra, kik meggyilkolták urunkat!" - kiáltozták, Johannát szidalmakkal illették, melyek közül a „Szajha" az enyhébbek közül való volt. A pápai vizsgálat nem akarta, nem merte megtalálni az igazi bűnösöket. Az összeesküvő társaság áldozatul dobta az alacsonyabb rangú elkövetőket, vagy megölték vagy pl. egyikük nyelvébe horgot verve „csak" elhallgattatták őket. Durazzói Károly maga is pályázott a trónra, ezért különösen szorgal­mazta a bűnösök kínvallatását, hogy Johanna ellen is felhasználható vallo­másokat gyűjtsön. Lajos király és édesanyja számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az igazi bűnösöket soha nem fogják felelősségre vonni, gyászukon és az őket ért sérelmen csak fegyverrel vehetnek elégtételt. Megkezdődtek tehát az előkészületek az első nápolyi hadjárathoz. Miután a pápa és a fran­cia király ellenzését fejezte ki, ezek ellenfeleinél kínálkozott a szövetség, Bajor Lajos császárnál, sőt III. Edward angol királyhoz is elküldte követeit Nagy Lajos. Fegyverszünetet kötött Velencével, diplomatái végigjárták az

Next

/
Oldalképek
Tartalom