Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

úti ládákban lévő ruhák és ágyi holmik, vánkosok és takarók, szőnyegek és kárpitok, melyek útközben is körülvették a királynét puha pompájukkal, és messze földre hírét vitték a magyar udvar fényének és gazdagságának. Külön szekereken az asztali holmik, főző-és terítő edények, asztalneműk: az étel- és italos szekerek, melyekről terített asztalt varázsolhattak a szakácsok és egyéb konyhai népek az utazók elé. Fegyveres lovagok gyűrűjében a kincseket szállító tarka ponyvás kocsik, melyek semmiben nem különböztek mai társaiktól: a Képes Krónika hunok bevonulását ábrázoló jelenetén gördül két ponyvás kocsi a lovas és gyalogos sokadalom után, magasított oldaldeszkáik felett félkörös íveken kék-piros sávos, illetve zöld-piros mustrás ponyva feszül, alóla gyermekfejek kandikálnak kifelé. Az odafelé vezető utat nem részletezi Küküllei, csak azt írja, hogy igen nyugalmas tengeri úton érkezett meg a velenceiek által, saját költségükön kiállított két gálya Apuliába. Szentháromság ünnepén, tehát a Pünkösd utáni vasárnap indult a királyné Visegrádról, ez 1343-ban június 8-ra esett. Szent Jakab apostol vigiláján, azaz július 24-én érkeztek meg Nápolyba. „Nagy, csöndes békességgel haladtak át a városokon és a várakon, övéi közül senki ellen sehol sem tettek erőszakot avagy jogtalanságot". Vendéglátó és vendég egyaránt mintaszerűen viselkedett, hiszen látták a föld lakosai „...hogy Erzsébet királyné erényeivel, tisztes erkölcseivel és állandó jámborságával ragyogó csillagként fényeskedik, s hogy övéi teljes Hiedelemmel vonulnak át, az utakon és az utcákon elébe futottak, hogy lássák, és ugyancsak megbámulták. " A hazafelé vezető úton a királyné asszony letért Bariba, majd a nagyböjt táján ért Manfredoniába, a Nápollyal átellenes oldali, adriai kikötőbe. A velencei hajók valami oknál fogva nem érkeztek meg, így a húsvétot hangsúlyozottan „ünnepélyesen" itt kénytelen megülni a magyar sokadalom. Mégiscsak túlzó lehetett az állítás, hogy Endrének semmi hatalma, még új ruhát sem csináltathat magának, hiszen tengeri hajók fölött rendelkezhetett. Vagy Johanna inkább engedélyezte számára az intézkedést, csak tudja minél messzebb anyósát ? Mindenesetre Endre küldötte hajókon szelte át az Adriát és szállt végül partra Zengg-ben a királyné. Nem volt rövidebb az út hazafelé sem: elindulásának évfordulóján ért Visegrádra, 1344. június 8-án. Két ízben is, közel másfél hónapos törődést jelentett az utazás nyári forróságban, esőben sárban. „...Miután az említett küldöttek az igazság útján nem tudták elvégezni követségüket úgy, amiképpen akarták, tudva, hogy adományok és ajándékok még a bölcsek lelkét is megnyerik, Lajos úr és úrasszony anyja, a királyné tudta nélkül negyvennégyezer márkát ígértek a pápa úr kincstárának, hogy