Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjouk kora - történelmi kitekintés Diósgyőrből

az a jelenet, amelyik Attila hun király halálát ábrázolja. A királyt nászágyán érte a halál, mellette felfedezhető ifjú felesége alakja is. A későbbiekben ezt az ábrázolást bizonyára illetlennek találták, és készakarva rongálták meg a képet! Az 1330 tavaszán a visegrádi palotában történtek azon kevés „botrányok" egyikének számítanak, melyek a magyar királyi udvar erkölcsi életén foltot ejtettek. Harmadik feleségével és két fiúgyermekével reggelizni készült a király. A lengyel Lokietek Ulászló Erzsébet nevű leánya előtt már két fiatal feleséget temetett el Róbert Károly, nem volt hát csoda, ha felejteni akart, a temesvári királyi udvarban egymást érték a mulatságok, a lovagi tornák. Pápai figyelmeztetés kellett ahhoz, hogy felhagyjon ezzel a léha élettel, és újra az ország, a család gondjával törődjön. A hivatalos és hiteles magyar történeti források azt mondják el, hogy a Zách Klára nevű udvarhölgy apja, Zách Felicián nevű nemes, aki korábban Károly Róbert ellenfeleinek táborából tért meg a király hűségére, 1330. április 17-én mikor a királyi család a visegrádi palotában asztalnál ült, bőszülten a terembe rohant. Kardját kirántva a király felé sújtott, akinek, mivel félrehajolt, csak a karját tudta megsebezni. „De ó fájdalom, a szentséges királyné jobb kezének négy ujját, amelyet a szegények, nyomorultak és elesett emberek felé szokott nyújtani alamizsnaosztáskor, azon nyomban levágta. Ezekkel az ujjakkal varrt számtalan templom számára különféle térítőket, ezekkel küldött fáradhatatlanul az oltárokra és a papoknak drága bíbor díszruhákat meg kelyheket."^ A dühöngő nemesúr ezután a kis királyfiak ellen fordult, lekaszabolta nevelőiket, köztük Drugeth János nádor fiát, Miklóst. A királyi étekhordó szúrta le a dühöngőt tőrével. A Zách családot ezután sújtó kegyetlen megtorlás ritka a magyar történelemben. Egy bizonytalan hitelű, későbbi olasz irodalmi alkotás szerint Károly Róbert ifjú sógora, a későbbi Kázmér lengyel király, mint Visegrád gyakori vendége, megsértette volna a királyné udvarhölgyének becsületét. Az elbeszélés azt is sejteti, hogy maga a királyné játszotta a közvetítő szerepet öccse és a leány között. Ezt a verziót dolgozta föl Arany János is balladájában... 1330 után Károly Róbert fegyvereit nem kísérte a korábbi hadiszerencse. A merénylet leírása utáni fejezet így szól a Képes Krónikában: „Addig amíg ez meg nem történt, Károly király kedvező szelekkel hajózott, és szerencséjének hajója kívánsága szerint szántotta a tenger fodrozó felszínét. De a forgandó szerencse már elfordította tőle az arcát, búcsút mondva hátat fordított neki, mert mindenfelől háborúk kezdődtek, seregét legyőzték: kéz és lábfájdalma is nagyon kínozta. " 31 Képes Krónika 206.