Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjouk kora - történelmi kitekintés Diósgyőrből

kettő volt. Az ide betelepülő kunok hatása aztán olyan nagy mértékben befolyásolta az Alföld viseleti és életszokásainak alakulását, hogy ez a hatás szinte napjainkig érezhető. A székelyderzsi unitárius templom falfestményén a „Szent László és a kun harca" történet ábrázolása látható. Szent László a XIV. századi előkelők viseletében, hímzésekkel és rátétekkel gazdagon díszített ruhában, csípőjére csúsztatott rozettás övben, páncélkesztyűs kezével szorítja a kun vitéz vállát és torkát. Szemben vele mintha a szegedi puszták Rózsa Sándora állna, felhajtott szélű kun süvegben, varkocsba font hajjal, bő ujjú köntösben. Az 1300-as években egyébként valóságos telepítési láz tört ki. Az erre szerződött „vállalkozók", a soltészek segítségével számtalan új település jött létre. Különösen az erdős, hegyes, lakatlan vidékekre települők kaptak nagy kedvezményeket, akár 5-20 évig terjedő szolgálatmentességet, és egyéb kiváltságokat. A XIV. század elején kb. 50 városnak nevezhető település volt az országban. A hihetetlen módon megerősödő királyi hatalom három pillérre támaszkodott: a királyi jövedelmekre, a király tulajdonában lévő mintegy 150 várra, és a megbízható hívekre, a régi-új arisztokráciára. Az udvari tisztségek sorrendje már a XIII. századra kialakult, az országos méltóságok sorrendjét az 1350-es évektől kezdve mindig azonos sorrendben tüntették föl: a király után a második ember a nádor, őt követi az erdélyi vajda, majd az országbíró, a szlavón, dalmát, horvát, macsói és szörényi bánok, a tárnokmester, asztalnokmester, ajtónállómester, lovászmester, a pohárnok és a kardhordó. Szent László és a kun harca