Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE - A királyi vár

A legnagyobb mennyiségű XIV. századi kerámia a vár déli falszorosából került felszínre. Amint már ezt a feltárásnál részleteztük, a XIV. századi vár szemétlerakó helye lehetett ez a terület, amelynek anyaga egységes csoportot alkot. A konyhaedények jellegzetes típusai a bögrék, korsók, fedők. A leginkább használt forma a nagyméretű konyhai fazék s annak kisebb változatai. Általában jól korongoltak, közepesen iszapoltak. Jellemző a párhuzamos, bekarcolt díszítés. Egyes darabok alján előfordul fenékbélyeg is, amely a kézikorong alkalmazását bizonyítja. A konyhaedények szürke csoportja erősen soványított agyagból készült, jó technikával, egyes példányok ausztriai formákra hasonlítanak. A XIV. századi anyagban előfordulnak hibás, rontott példányok, félkész termékek. Feltételezhető, hogy a XIV. században már vagy fazekasmühely működött a várban, vagy egy-két mester helyben dolgozott. Ha Diósgyőrnek mint megrendelőnek idegen műhely szállított volna, hibás darabok nem nagyon fordulhattak volna elő. Nagy mennyiségben találtunk fehér színű, kaolinos anyagból készült úgynevezett „tojáshéj" árut. Ezek talpazatos, karcsú testű poharak, hornyolt díszítéssel. Megtalálhatók a korra jellemző agyagmécsesek, valamint a bepecsételt díszítésű úgynevezett dreihauseni poharak töredékei is. A XIV. században már megjelennek, de általánossá később válnak az úgynevezett lositzei poharak. (Az Olmütz melletti Lositzéről nevezték el, ahol 1874-ben egy nagy kerámialeletet találtak. Valószínűleg ez volt a morvaországi kőcserépgyártás központja.) Ez a néhány importkerámia - amelyre ráakadtunk - jellegzetes anyagú és formájú pohár, illetve kehely, amelyek a kereskedelmi kapcsolatok révén terjedtek el széles körben, elsősorban a királyi központokban (Buda és Visegrád mellett Diósgyőrben is). Már a XIV. században megjelenik, de fénykorát a következő században éri el a mázas, rátétes díszű asztali és díszkerámia. Diósgyőrben a XIV. században már szinte valamennyi hazai kályhaszemtípus megjelenik, kivéve a szív alakú kályhaszemet. (Pohár alakú, kúpos sisak formájú és négyszögletes tál alakúak.) A szemeskályhák mellett azonban a palota reprezentatívabb helyiségeiben már kályhacsempékkel készítik a kályhákat. A XIV. századra datálható diósgyőri kályhacsempéknek több csoportja van. Jellemzőjük a négyzetes előlap, a lovagi világ felfogásának megfelelően képzeletbeli (s talán még mindig apotropaikus reminiszcenciákat is őrző) szörnyek: griffek, sárkányok, bibliai jelenetek és heraldikus ábrázolások. (Lásd a legkülönbözőbb Anjou-címereket és Nagy Lajos sisakos strucctollas címerét.) Ezek a töredékes vagy ép darabok a XIV. század iparművészeti alkotásai. A fémanyag sajnos nehezebben köthető korhoz, és előkerülési körülményei sem szolgáltatnak „megfellebbezhetetlen" bizonyítékot. Jelentős meny-