Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE
A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE Diósgyőrben szerencsés módon a helyreállítási munka és a tudományos kutatás kölcsönhatása alakult ki. Az állam által nyújtott anyagi lehetőségek növekedésével a teljesítés léptékének változása minőségi változásokat indított el. Az 1934. évi ásatást (amely lényegében a belsővár alaprajzi rendszerét hozta felszínre) akkoriban semmiféle romkonzerválás nem követte, a romok tovább pusztultak az 1950-es évekig. Diósgyőr várát 1955-ig az életveszélyesen omló négy torony körül úgyszólván az ismeretlenségbe burkolta a föld és a törmeléktakaró. A munka megindulásakor elsősorban az életveszély elhárítására törekedtek, akár a meglazult faltömegek lebontásával is. 1955-től kezdve már párhuzamosan folyt a romkonzerválás és az ehhez feltétlenül szükséges kutatás. Elsőnek a délkeleti torony került munkába: a beszakadt toronybelsők, a csigalépcsők visszaépítésével, a falszövet és a hiányos konzolok kiegészítésével. Ezután az északkeleti toronyra került sor, amelyhez a kerek, ágyúbástya (rondella) csatlakozott. Eközben - az 1950-es évek végén - egyre erősbödő hangsúllyal az egész helyreállítás célja, a felhasználás került előtérbe. A múzeumi hasznosítás céljára acélvázas üvegszerkezetes kiépítési tervjavaslat is készült, sőt ehhez modellt is készítettek. A vár addigi kutatási eredményeit és a kiegészítési javaslatot miniszteri konzultáció követte. Ennek az volt a döntése, hogy „idegen anyagból készülő" kiépítés ne történjék, de folytatódjék tovább a minél teljesebb igényű kutatás. Ezek után valósult meg a nagyarányú feltárási munka, amely kiterjedt a belsővár mintegy 2500 m 2-es, illetve a rivellino 50 000 m 2-nyi területére. Az új kutatási eredmények a helyreállítás alapvető változását idézték elő. A vár helyreállítási módszere 1 - a korszerű műemlék-helyreállítási elveknek megfelelően - az eredeti tömeghatás megközelítése volt. Eltérő anyag segítségével csak a legszükségesebb funkcionális kiegészítéseket alkalmaztuk. Ferenczy Károly, A diósgyőri várrom építészeti restaurálása és műemlékvédelme. MMűvéd IX (1984) 163- 253. 1.
