Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A királynék kertje

Ruta - ruta Levesticum - lestyán Vetonica - betonica Bibinella - földi tömjén Absincium - fehér üröm Funiculum - édes kömény Lac tue a - saláta, középkori nevén kék Sinape - mustár Salvia - zsálya Savina - nehézszagú boróka Apium - zeller Uve - szőlő Caulis - káposzta Malva - mályva Pukegium - csombormenta Clara - skarlát zsálya Costum - Boldog Anya mentája Ysopus - izsóp Satureia - csombor kereskedelmi árúként került ide a gingiber - gyömbér reuponticum - rebarbara mastix - mastix piper - bors gariofilum - szegfűszeg cinnamonum- fahéj

134 A herbák a középkorban kivétel nélkül erős illatú növények voltak, melyeknek a középkori ember erős gyógyhatást is tulajdonított. Illatuknál fogva a herbák átmenetet képeztek a virágok felé, az első lépést jelentették a virágkultuszhoz. Ez a magyarázata annak, hogy a mai napig is találunk a virágoskertekben olyan növényeket, amelyek a kolostorkertek herbai voltak, ma is élnek és virítanak a középkor varázsfüvei. A már többször emlegetett szójegyzékek is megemlítenek gyógyhatású füveket, így pl. a schlägli, latin-magyar szójegyzékben a következőket találjuk: Zapara fiw Zamartuisc Rapaics R., 1932. 27.1.