Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Békebeli haditorna - a vadászat

Ugyanazokkal a fegyverekkel vadásztak, mint amelyeket a hadba vonulók használtak. íjjal, lándzsával ejtették el a vadat, a jól betanított ló a vadászatoknak legalább olyan fontos kelléke volt, mint a háborúknak. Korabeli ábrázolások szerint a XIV. században párhuzamosan használták az ősi reflexíjat és a számszeríjat, anélkül hogy a korszerűbbnek számító számszeríj kiszorította volna az előbbit. Ezeknek a fegyvereknek is megvolt a maguk speciális szerepe: a reflexíjat használója nyugodtan alkalmazhatta nagy embertömegben is, mivel függőlegesen kellett tartani. A számszeríjat lóháton nehezebb volt tartani és felajzani, a reflexíjból leadott percenkénti kb. 36 lövéssel szemben csak 5-6 lövés volt a teljesítménye, hatása és ereje azonban vitathatatlanul felülmúlta elődjét, a belőle kilőtt nyílvessző átütötte a szegecselt vértet is. Kezdetben inkább a harcászatban volt nagy szerepe, a források által lövőknek emlegetett személy- és helynevekben a számszeríj ászokat sejtjük. Az ő nevüket őrizheti pl. a dél-borsodi Egerlövő. A XIV. század végétől megnőtt a szerepük a vadászatban is, nyílhegyek sokasága került elő a hajdani vadászterületek erdeiben: hegyes, ütő, koronás és vágó nyílhegyek, attól függően használták ezeket, hogy milyen vadra mentek. A mulatság és szórakozás mellett nem utolsósorban a zsákmányszerzés is célja volt a vadászatnak. A vaddisznó húsát ették az egész középkoron át, húsa és bőre tette kedvelt zsákmánnyá a szarvast, őzet, nyulat. A budavári gótikus szobrok kapcsán említettük a bőrruhák és lábbelik számtalan variációját, melyeket a szobrok ruházata alapján feltételezhetően a középkor embere viselt. Hasonlóan nagy szerepe volt az öltözködésben a prémeknek is, ruhadíszként, bélésként, takaróként egyaránt felhasználták őket. Megbecsülték a medve kemény szőrét is, szőnyegek, kocsipokrócok készültek belőle, viselték a medvebőr bundát és kucsmát is. Az elejtett állatok csontjai is feldolgozásra kerültek, számtalan csontgomb, övcsat, egyéb ruhadísz, félig megmunkált, felhasított és felfűrészelt csontok jelzik a diósgyőri várban is a csontmegmunkáló műhelyek létezését. A vár egész területén, körülbelül azonos kultúrrétegben kerültek elő a megmunkálás különböző fázisait mutató állatcsontok és szarvasagancsok. Egyik részük melléktermék és hulladék, más részük a megmunkálás különböző fázisait mutatja. A kész tárgyak legérdekesebb darabjai közé tartozik egy geometrikus díszítésű fúrónyél, díszített csontlemezek, zsetonok, fésűk és késnyelek. Különlegességnek számit az itt előkerült csontból készült sakkfigura: mai szemmel sakkbástyának tűnik a 2,7 cm magas, geometrikus diszkkel ellátott, háromszoros tagolású kis bábu. Az ásató régész véleménye szerint a hazánkban előkerült kevés hasonló példánnyal összevetve inkább futó lehetett. A talpán látható eszterganyomok alapján feltételezhető, hogy a várban működő műhelyben ismerték