Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Békebeli haditorna - a vadászat

mezte. Megemlítette a csodálatos állatot is: ...Basgirdban él egy nagy vadállat. Akkora, akár az elefánt. A bőre egymaga annyit nyom, mint amennyi két erős szarvasmarhának a súlya. A feje akkora, mint egy ököré. Vadászszák. Az a neve: attayta. Csodálatos állat, nagyon jó, zsíros a húsa. Szarvai olyan nagyok és hosszúak, mint az elefánt ormánya. Ugyanerről az állatról Albertus Magnus is megemlékezett: A vad marháknak fajai között van egy nagy, fekete színű féleség, amelyet némelyek bubalusnak, de mi németek Woesentnek szoktunk nevezni. Ezek az állatok rendkívül erősek, úgy, hogy a lovast lovastul képesek a levegőbe dobni. Ezek között többféle fajt kell megkülönböztetni. Vannak olyanok, amelyeknek hosszú, felfelé álló szarvuk van. Másoknál rövid, de vastag szarvakat látunk. Mindezeket a fajtákat jól ismerik a szlávok, a magyarok és a német föld lakói.

118 Az őstulok, a bos primigenius a XVI. század elején már kuriózumnak számított. Egyes feltételezések szerint ivadékai a középkori szürkemarha alakjában éltek tovább. Őstulok koponyája vidékünkön is előkerült: a bükkábrányi külszíni fejtés területén 1986-ban hatalmas példányt találtak. Nem volt azonban különlegesség, hiszen csak a XIX. század elejére halt ki, a bölény. Királyi bölényvadászokat említenek a források többek között a Bükkben is, Dédes környékén. A madarak közül a leghíresebbek a sasfélék voltak. Még 1896-ban is három sólyomfajt, galambász héját, és kilenc sasfajt regisztráltak Alsó-Fejér megyeben. A vadászat volt a középkor legfőbb szórakozása és mulatsága. Már a gyermekek is gyakorolták a vad űzését, hiszen a vadászat fogásainak, módszereinek megtanulása a legjobb felkészülés volt az igazi feladatra, a harcra. Játékos begyakorlása a halálosan komoly tudnivalóknak, békebeli haditorna. A XV. századból valók az Estei Hyppolit bíboros, esztergomi érsekről szóló, vadászattal kapcsolatos leírások, melyekből kitűnik, hogy a gyermekként Magyarországra érkezett Hyppolit már hároméves korában jól megülte a lovat, mint ez szokás volt. A sólyommal való fácánvadászat mellett hamarosan a szarvasűzésben is jártasságot szerzett. Egyik, már felnőttkori medvevadászatának leírása szerint a módszerek nem változtak a Nagy Lajos korától eltelt mintegy 150 év alatt: ugyanúgy kerítették be a gyalogos és lovas hajtók, űzték a kutyák, és terítették le végül a vadászok dárdával a félelmetes hírű nagyvadat. Lajos király emlékezetes zólyomi medvevadászatát a Névtelen Minorita örökítette meg: Midőn az Úr ezerháromszázötvenharmadik évében Szent Katalin szűz napjára következő napon Lajos király Zólyomban vadászott, íme az elnyúló havasokban egyszerre csak szemberohant vele egy sún

*ZolnayL. 1971. 78.1. n9

ZvlnayL., 1971. 18.1.