Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A középkor asztala

készlet semmi, vagy ha volt is valami, az is csíntalan, hitvány négyszegletű asztalon piszkos terítők. A magyarok csak lóval, fegyverrel törődtek, ezekre rakták az aranyat, gyöngyöt, ezüstöt. Hajukat is díszítették, drágakövekkel ékesítették, fonták, pazar köntösöket hordtak, különbeket a római díszköntösöknél, de egyéb ékességgel nem törődtek. A királyné jötte után azonban megjavult az asztal, az életnek módja. "

116 Ha elvonatkoztatunk attól a finom, lenéző gúnytól, mely Bonfini soraiból árad (különösen attól a résztől, ahol a lovak cicomázását rója föl és a piszkos térítőket „teregeti ki). Megmarad a leírás lényeges része: a magyar királyi udvar élete egyszerű, kötetlen és családias volt. Arra is vannak adataink, hogy mit ettek a magyarok hadjáratok idején, amikor hónapokig vonult idegenben a sereg, és Lajos király nem engedte a zsákmányolást, fosztogatást. Szó sem volt a nyereg alatt puhított nyers hús meséjéről már a honfoglalóknál sem: dehogy ették meg a büdös, átizzadt húst. A lovak nyeregtől felsebzett hátát gyógyították vele. A firenzei Villanik közül Matteo írta le a magyarok „húskonzervét". „Élelemmel jól el vannak látva a pusztákon. Ennek az oka pedig a következő. Magyarországon igen számos ökör és tehén tenyészik Ezekkel nem szántanak, és mivel bő a legelőjük, hamar megnőnek és meghíznak. Aztán levágják őket bőrükért és zsírjukért, mellyel nagy kereskedést űznek. A húsukat pedig megfőzik nagy üstökben, és ha jól megfőtt, és be van sózva, elválasztják a csontoktól, megaszalják kemencékben, vagy másutt: ha száraz, finom porrá zúzzák és elteszik. S ha nagy sereggel mennek át a pusztaságon, ahol nem találnak élelmet, üstöket vagy gallyakból font kosarakat visznek magukkal, tele ezzel a húsporral, és mindenkinél van egy zacskó ilyen por hadi élelmezésnek. Azonfelül a király is vitet a seregek után szekerekkel nagy mennyiséget. És ha folyóhoz vagy más vízhez érnek, ott megállnak, megtöltik az edényüket vízzel, azt felforralják, és ha forr, dobnak belé húsport, aszerint, hányan vannak együtt pajtások. A por megdagad, és egy két maroknyitól tele lesz az edény valami sűrű tésztafélével, mely nagyon tápláló erejű, és képes az embert jó erőben tartani egy kevés kenyérrel, vagy még anélkül is. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy olyan nagy sokasággal oly hosszú utat tesznek meg a pusztákon, ahol nem találnak élelmet és takarmányt, mert a lovak fűvel, szénával táplálkoznak, az emberek pedig ezzel a porrá tört hússal. 17 116 Bonfini 1943. 75-76. 1. 117 A három Villani krónikája 1909.