Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A középkor asztala

A középkorban már kezdett kialakulni a mai asztali rend. A Képes Krónika Zách Felicián merényletét ábrázoló miniatúráján az asztalnál ülő királyi párt látjuk. Ácsolt lábú faasztal, az asztallap mintásra festése arra utal, hogy a festő az abroszt ábrázolta. Rajta arany színnel festett többféle kancsó és kanna, tál, szilke. Drugeth Vilmos végrendelete említ gazdag ezüst étkészletet, mely reprezentációs célokat szolgált, de tudomásunk van arról, hogy a XIV. században a legegyszerűbb középbirtokos is adott arra, hogy ezüstpohárból igyon. /1 XIV-XV. századi kanalak és kétágú villa Az asztal közepére helyezett nagy tálból kézzel szedték ki a konyhán feldarabolt húsokat. A lakomákra szánt állatokat gyakran egészben sütötték meg, ezeket hatalmas tálakon több étekfogó cipelte az asztalhoz. Az ételszeletelő a legfontosabb udvari méltóságokhoz tartozott. Az, aki mesteri módon tudta az illatozó húsokat felszeletelni, úgy, hogy a hússzeleteket a csonton, csak a rostfonalka tartotta, különleges megtiszteltetésként kardot viselhetett az asztalnál. A sülteket gyakran igen látványos külsőségek között vitték az asztalokhoz, a vadakat bundájukba burkolva, a szárnyasokat tollazatúkkal együtt. A pecsenyék bőrét gyakran festéssel díszítették, az állatok fogát, szarvát, patáját, nyelvét bearanyozták. Ez utóbbi különlegesség inkább már a reneszánsz lakomákra volt jellemző. A kés volt az étkezés legrégibb eszköze, a vas kések számtalan variációja került elő a diósgyőri vár Anjou-kori és későbbi rétegeiből is. A hölgyek ebben a korban kisméretű táskában magukkal hordták finom mívű késüket és kanalukat. A villa a legfiatalabb evőesz-