Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A középkor asztala
A király nyersfehér színű, heraldikus jelvényekkel díszített, csúcsos tetejű sátorban fekszik. A sátorkúpot körbefutó sávos, és pöttyözött rátét (?) díszíti. A kúp tetején olyan valószínűleg fémből készült dísz látható, mint az a honfoglalás kori sátorcsúcs, melyet a Nemzeti Múzeum őriz. A kétfelé libbentett sátorszárnyak között zöld színű, mustrás kelmével letakart fekhelyen fekszik Kun László. Az ábrázolásból a sátor szerkezetére vonatkozóan nem nyerünk információt. Támasztórúd nem látszik a miniatúrán, de a csúcsdísz ábrázolása feltételezi a meglétét. Későbbi leltárak és feljegyzések már említik a hadisátrak sokaságát. 1429-ben, Zsigmond király hadisátrainak jegyzéke szerit a pozsonyi várban 61 sátra volt. A XV-XVIII. századig a leltárok a legkülönfélébb típusú sátrakat említik. Volt egy- három- és négyrudú, volt kerek, német, udvaros, török, és hímes sátor. Érdekességként említünk meg egy későbbi, 168l-es feljegyzést „konyha" és „árnyékszéksátorról". A KÖZÉPKOR ASZTALA Ami az akkor élt emberek számára szemét, az válik később a régészek „kincsesbányájává". A diósgyőri belsővár egész területén nagy mennyiségű és sokféle állatcsont került elő. 109 A szarvasmarha, sertés, juh vagy kecske (nehéz a csontanyag alapján meghatározni őket), házityúk és lúd csontjai mellett a vadászott állatok, így a szarvas, őz, vaddisznó, mezei nyúl, 2-3 féle vadmadár, medve, róka csontmaradványai is megjelentek. 2-3 féle hal pikkelyei és „szálkái" jelezték, hogy hal, vad, s mi jó falat, került a várbéliek asztalára. Mit is ettek hát a középkori magyarok? Elsősorban sok húst. Statisztikai következtetéseket lehet levonni a vár, de egyéb középkori ásatások leletanyaga alapján is: 30-35 százalék marha, 10-20 százalék sertés, 10-20 százalék juh, és 10-25 százalék ló van abban a csontanyagban, amelyről megállapítható, hogy elfogyasztott állatoknak a csontjai. Magyarországot koraközépkori bőségéről beszélve a források valóságos Kánaánként emlegetik. Ez a bőség persze nagyon megoszlott, több jutott a királyi és főúri asztalokra és kevesebb a szegények kunyhóiba. Egészében véve azonban el lehet mondani, hogy a magyar nép táplálkozása, a legalsóbb rétegekig, az akkori európai viszonyokhoz képest egészséges volt, mert sokkal több húst ettek, mint Nyugaton. A nagyobb népsűrűségű NyugatEurópában ekkor már a földek legnagyobb része fel volt szántva, gabonával be volt vetve, nálunk viszont még óriási legelőterületek voltak. A sok hús fogyasztása azonban sok kínnal járó betegséget okozott, reumákról, csúzokAz állatcsontanyag vizsgálatát dr. Bökönyi Sándor archeo-zoológus végezte.
