Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Középkori utazások
Minden vendéget a palotában kellett elszállásolni, ami egyébként is úgy működhetett egész évben, mint egy szálloda. Itt lakott a várnagy és kísérete, a várkatonák, a kiszolgáló személyzet, de tulajdonképpen az igazi lakók a „szállóvendégek" voltak, élükön a királlyal. Hol fért el ez a rengeteg ember? A szabályos négyszög alaprajzú vár négy tornyát emeletes palotaszárnyak kötötték össze. A kifelé zárt tömböt mutató épület befelé, az udvar felé mutatta lakályos arcát. A tornyok öt, illetve hatszintesek voltak, emeletenként egy-egy 4x4-es helyiséget foglaltak magukba. A tornyokat összekötő palotaszárnyakban kb. 50 helyiség lehetett. A nyugati szárny hatalmas, boltozatos pincéi megfelelő teret adtak az időnként hatalmas vendégsereg ellátásához szükséges élelmiszerek számára. Olyan magasak voltak ezek a pincében lévő „termek, hogy bár két lépcső vezetett lefelé, az udvar szintjénél két méterrel lejjebb lévő helyiségekbe, a boltozatuk egy magasságban volt a földszinti termek boltozatával. 106 Az emeleteken lévő ebédlő és dísztermek, a királyi és királynéi lakosztályok mellett a vendégek elhelyezésére is megvolt a lehetőség. Az alacsonyabb rendű kíséret tagjai a földszinti helyiségekben, benyílókban, az északi szárny földszintjén lévő fedett, az udvarra árkádsorral nyíló nagy helyiségben, a konyhákon, az istállókban alhattak. A férfinép a középkorban nemigen volt elkényeztetve. Már Szent István fiához szóló intelmeiből is felsejlik ez: „Gyermek vagy, párnáknak a lakója, aki mindenféle gyönyörűségekben melengettettél és neveltettél...Már itt az ideje, hogy nem kell neked mindenkor a párnák lágyságát megadni, amelyek téged tunyává és elpuhulná tesznek. Ami elhagyása a férfias erényeknek, melegágy a rosszra, és a parancsoknak a semmibevevése, hanem olykor keménység is adasson neked, hogy figyelmessé legyen értelmed az én tanításomra. " 1276ból származik egy feljegyzés, melyben olasz küldöttek vettek föl vallomásokat Szent Margit csodatételeiről. Egy meglehetősen tehetős falusi nemes mondta el kisfia halálának és csodás feltámadásának történetét: „És ő, a feleségem, amikor úgy halva találja, meg Angéla leányom, elkezdtek jajveszékelni, és kiáltozni, és én, aki az udvaron feküdtem vala az állataim közelében, midőn ezt hallottam, az ajtóhoz mentem, és elkezdtem mondani: Mi van veletek, nyissatok nekem ajtót!" A leírásból számunkra az az érdekes, hogy a tehetős ház ura az udvaron, az állatok közt alszik, és amikor be akar menni a saját házába, dörömbölnie kell az ajtón, mert az asszonyok és gyermekek valószínűleg bezárkóztak. Nincs rá bizonyíték, de más várakban volt rá példa, hogy az alsó várban fából épült házak is álltak. Jó időben, de elképzelhető, hogy csak télvíz idejét kivéve, tarka sátrak is álltak a vizesárok körüli, kőfallal kerített vársíkon. A magyarság Kárpát-medencében való megtelepedése után még sokáig raFerenczy K., -Gergelyffy A.. 1961. 9.1.
