Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A „felfuvalkodott vár, kalózok pártfogója" - Velence

vaival együtt mintegy 30 000 ló! És még a fogságba esett urak váltságdíját is ki kellett fizetni. ' Öt év múlva került sor a visszavágásra, a másik tengeri hatalom, Velence régi riválisának, Genovának, valamint Veronának, az aquileiai pátriárkának, és az osztrák hercegeknek a támogatásával. 1379 májusában a genovai hajóhad egyesült a magyar hajókkal, és bár a tengeri csatában elesett a genovai tengernagy, Luciano Doria, Pola mellett hatalmas győzelmet arattak. A velencei gályák nagy része elsüllyedt vagy fogságba esett. A győztes genovaiak azonban súlyos hibát vétettek: időt hagytak Velencének új hajók építésére. Nem támadták meg a tenger felől most védtelenné vált köztársaságot, hanem előbb az ellenség kezére került dalmát városok felé fordultak. A velencei dózse, Contarini követeket is küldött a magyar királyhoz, tárgyalást mímelve időnyerés céljából. Az újra egyesült padovai és genovai csapatok 1379 augusztusában foglalták el Chioggát és a lagúnák bejáratát őrző erődöket, a kitűzött zászlókat, köztük a magyar király Anjou liliomos lobogóját már Velencéből is látni lehetett. A szorongatott helyzetben lévő Velence már hajlott a békekötésre, de a győztesek hajbakaptak: a Carrarák túl sokat követeltek, Genova pedig régi ellenfele teljes tönkretételét kívánta, „Zablát kívánt vetni arra a négy fémlóra, amelyek s velencei Szent Márk székesegyházat ékesítik". Az idő a köztársaságnak kedvezett: harmincnál több gálya elegendő volt, hogy visszaszerezzék fölényüket, sikerült cölöpök leverésével és kővel töltött hajók elsüllyesztésével a lagunákba zárni ellenfeleik hajóit. Az idős Contarinus dózse vezetésével visszafoglalták Chioggát is. A tengeren újra Velence lett az úr, a szárazföldön azonban ott álltak a szövetséges csapatok. Miután Genova is meggondolta magát és hajlott a békekötésre, 1381. augusztus 24-én Torinóban (vagy ahogy emlegetjük, Turinban) meg is kötötték azt. Az 1358-as zárai béke feltételei kerültek újrafogalmazásra: Velence elismerte a magyar uralkodó fennhatóságát Dalmáciában, az ottani városoknak engedélyezték évi 35 000 arany értékig a Velencébe való áruszállítást, kivéve a sót. Ennek megváltására azonban kötelezte magát Velence évi 7000 arany megfizetésével. A velencei béke külön rendelkezéseként Velence kötelezte magát, hogy függősége jeléül minden vasár- és ünnepnapon a Szent Márk téren felhúzza a magyar király lobogóját. A békekötés alkalmával hozta Lajos király Magyarországra Remete Szent Pál ereklyéit is. „Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje virágozni és sokasodni kezdett Magyarországon. így e rend atyjának, Szent Pálnak tetemét VelenBeriényi !.. 1989.66.1.