Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Czeglédy Ilona DIÓSGYŐR A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN - A királyi vár

Az egyetlen olyan okleveles említés, amelyben az oly sokszor említett diósgyőri várról, kolostorépítésről, valamint építőmesteréről esik szó, 1379ben kelt. Ebben a király Ambrus mestert Diósgyőrből Eperjesre küldi a város védőfalainak építéséhez („precepimus Magistro Ambrosio muratori nostra de Diosgewr"),

35 tehát valószínűleg addig Ambrus mester Diósgyőrben dolgozott. A legjelentősebb történelmi esemény Diósgyőrben minden bizonnyal a Velencével kötött „turini béke" ratifikálása volt 1381 őszén. Maga a békekötés 1381. augusztus 24-én Torinóban - Andreé savoyai gróf közbenjárására - történt, a ratifikáló okmány azonban szeptember 26-án Diósgyőrött kelt: „... actum in regali Castro in Diósgeur in quadam camera ipsius castri penes stupam parvam".

36 A ratifikáláson a velencei köztársaság részéről jelen volt Leonardus Dandulus, Georgius Fantinus, Andreas Contaremus velencei dux, magyar részről pedig Bálint pécsi, László váradi, Pál zágrábi, János csanádi püspök, György boszniai prépost, Zudar Péter galíciai vajda, Bebek György királynéi tárnokmester, Bebek Imre dalmáciai és horvátországi bán. Az okirat egyik érdekes és jellemző rendelkezése: Velence kötelezte magát, hogy - függősége jeléül - minden vasár- és ünnepnapon a Szent Márk téri zászlórúdra felvonja a magyar király Anjou-liliomos lobogóját. Ez az időszak, a XIV. század vége, az Anjou-dinasztia egyik legfényesebb korszaka: ekkor értek be a világuralmi törekvések, ekkor lett Nagy Lajos birodalma a Keleti-tengertől az Adriai-tengerig terjedő hatalmas terület. Ebben a korszakban erősödött meg a központi hatalom, alakult át a gazdasági-hatalmi szféra. 1348 után változott meg alapvetően a magyar várak számszerű megoszlása is.

37 Nagy Lajos halála után igen hamar széthullott az általa perszonálunióba összefogott birodalom. A lengyel rendek nem Luxemburgi Zsigmonddal eljegyzett Mária leányát választották meg királynak, hanem Hedviget, aki Jagelló Ulászló felesége lett, és átadta hatalmát férjének; ő maga a lengyel nép emlékezetében jótevőként, a tudományok pártfogójaként maradt meg. Nagy Lajos leányának, Mária királynőnek diósgyőri tartózkodásáról 1387 júniusából van adatunk. Ekkor szabadult novigrádi fogságából, Zsigmond őt Zágráb, Kapronca, Kőrös, Nagyvárad útvonalon és Debrecenen át Diósgyőrbe hozatta, atyjának egykori kedvenc tartózkodási helyére, ahol a királyi pár Szent Mihály napja előtt törvénykezett." Uralkodása alatt Zsigmond egyre-másra adományozta el a királyi birtokokat Borsodban is, a diósgyőri várhoz tartozó uradalmat sem kímélve (BoldCD IX. 5. rész, 254. 1.; Wenzel, Regeszták 44. sz. Lásd 32. j. Gerő, 1975. 75. 1. Ipolyi Arnold, A Bélháromkúti apátság okmánytára. Pest 1862. XI. sz. okirat. (13787. IX. 24.)