Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjou-kor divatja

rajtalevőben és egy bekecsben. Elraboltak tőlük két ezüstpitykés bekecset, két ezüstgombos dolmányt, négy ruhát, négy rojtos sapkát, három női ruhát, két prágai fátylat, sok szövetet és selyemfátyolt.

77 Ezek a vagyontárgyak hatalmas értéket képviseltek. 1351-ben Demeter nevü úr minden pataki birtokát, szőlejét, telkét, „palotáját", azaz házát, pincéjét adta el egy vég genti posztóért. Becsei Töttös leánya, Klára 1359-ben sógornőitől esküvői ruháinak varratására aranyban, ezüstben és drágakövekben 400 forintot kapott, ezért minden birtokát rájuk testálta.

78 A XIV. század elején egy ekeföld (120-150 hold) átlagára 3 ezüstmárka volt. Ugyanannyi, mint egy szolgáé vagy egy lóé. Az ország különböző részeiben lévő földek természetesen eltérő értékűek voltak: a legdrágábbnak Pozsony, Sopron és Mosón megye számított, a hegyes, erdős északi vidék volt a legolcsóbb. Az egész magyarországi Anjou-kor udvari művészeti törekvéseinek szinte teljes tárgykultúráját összefoglalja Lokietek Erzsébet királynénak, Károly Róbert özvegyének 1380-ban kelt végrendelete. A királyné kereken 60 éves magyarországi uralkodásának és közel 40 éves, özvegy anyakirálynőként játszott szerepének minden eredménye, az Anjou korszak valamennyi udvari művészeti jelensége lecsapódik a végrendeletben. A királyné különös gondja eltemettetésére irányul. Sírját az általa mindenben pártfogolt óbudai klarissza kolostorban jelöli ki, és aprólékosan meghatározza a temetés részleteit, a halotti kocsit húzó hat lótól kezdve a szegényeknek szétosztandó bíbor vagy arany kamukaszövetig. Drága, többnyire aranyból készült, gyöngyökkel, drágakövekkel díszített tárgyakat hagy a királyi család tagjaira. Fiára, Lajos királyra hagy három „plenariumot" azaz képet: az egyik aranyból volt, rajta a lengyel sassal és Magyarország címerével, a másik a szicíliai királyné, Sancia ajándéka volt, a harmadik pedig Szent Lászlót ábrázolta. Két aranykupát, arany foglalatba helyezett „sárkány-nyelvet, ereklyekincseinek nagy részét is fiára hagyja. Menye, az ifjabb Erzsébet kapta az óbudai királynéi várat, újabb aranykupát, Madonnát ábrázoló képet, és egy breviáriumot. Leányunokái egy-egy aranypártát örököltek, egyedül Mária részesült gazdagabb ékszerhagyatékban. A Nagy Lajos kori ruházkodás világi és egyházi emlékeiből egyetlen darab sem maradt reánk. Pusztult maga a textília, a ruhákat pedig megkopásuk arányában a főúri társadalom környezete használta tovább. III. Endre királyunk feleségének, Ágnes királynénak, aki 1313-ban elhagyta Magyarországot, a svájci sarneni apátságban őrizték boglárokkal ékesített ruháját, melyből később miseruhát készítettek. Későbbi példaként Zsigmond császárnak a fehérvári templomra hagyott, ezüsttel kivert aranybrokát ruhájából KurczÁ., 1988. 108.1. KurczÁ., 1988. 104. 1. 172.