Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Henrik a vasműalapító
rol, jövő heti, vagy esetleg következő évi munkabére terhére étkezik. A hitel mindjobban befonja és végül is az élelemtár rabszolgájává teszi a munkást. A munkásjóléti intézmények ősét, a gyári társládát a diósgyőri vasgyár munkásai végleges megtelepedésük után rövidesen megalakították. A társláda a bányászatban és kohászatban dolgozó munkások önsegélyező szervezete volt. A hámori társládába a munkás fizetésének minden forintja után két krajcárt fizetett be. Ez volt az úgynevezett társláda-krajcár.133 Ezek a krajcárok pár évtized múltán nagy összegekké nőttek, de nem a munkások szociális elesettségét orvosolták belőlük, hanem a kincstár rendelkezett velük, ebből fizették a tanítót, ebből építették a templomot és iskolát. Felhasználták gyári adósságok törlesztésére, kiadták tőkéseknek kamatozó kölcsönként. Ezek a munkásoktól kisajtolt fillérek is a gyár urai részére váltak az újabb profitszerzés eszközeivé.134 Gyakran előfordult, hogy a munkásnak, ha nem volt pénze, kényszerűségből későbbi fizetése terhére hitelbe vásárolhatott élelmiszert az élelemtárban. Nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a társláda többé újabb kölcsönt nem adott olyan adósának, akitől csak peres úton bírói eljárással lehetett a kölcsönt visszavenni. A fennálló szabályok szerint a társládából kölcsönt felvenni csak a főkamaragróf engedélyével lehetett. Elrendelték, hogy a társláda vezessen adóskönyvet, melybe minden adós terhére írja be év elején a fizetendő kamat összegét. Ebből megállapíthatták, hogy év végén melyik munkás mennyi kamattal tartozott még.135 Az 1758. évi Diósgyőrre is vonatkozó törvény legalább nyolc, folyamatos munkában és pontos társládai befizetés mellett eltöltött szolgálati évet követelt meg ahhoz, hogy a társládába befizetett összeg arányában a dolgozó végkielégítést kapjon. Kivétel ez alól, ha a dolgozó üzemi baleset miatt válik munkaképtelenné.136 A munkaidő a vasgyári kovácsoknál napi 11 óra. Reggel négy órakor állnak munkába és délután öt órakor fejezik be a műszakot, közben reggel 8-9-ig reggelizés, majd 12-1-ig ebédidő címén szünetet tartottak. Miután a reggeli ideje alatt a tűzhelyeken sok tüzelőanyag fogy el haszontalanul, a kovácsok ezután reggel öt órakor kezdjék a műszakot és délig szünet nélkül dolgozzanak - intézkedik 1785-ben a bányakamara.137 Túlórát nem engedélyezett a kamara, hivatkozással arra, hogy a túlóra alatt a dolgozó rendes munkát már képtelenek végezni.138 133 Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960. 19. 134 Soós I. 1954. 25. A vasgyári Társláda (Brúderláda) évente 250 hordó bort vásárolt a koronauradalomtól. (DIV-LUK-TA 53-78.) 333 DIV-LUK-TA 59-78. 136 Zoltay E. 1970. 62. 137 Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960. 20. i33 Zoltay E. 1970. 62. 98
