Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Henrik a vasműalapító
olvasztár 12 krajcár bányaács 12 krajcár frisselő 12 krajcár őr 18 krajcár kovács 12 krajcár nyersvágó 16 krajcár ácssegéd 12 krajcár őr 12 krajcár olvasztónál feladó 10 krajcár Friss- és tótkemencéknél: fűtő, közönséges bányamunkás, szénégető, érczúzó, segéd, agyagvető, olvasztár, műszakmunkás mind egyformán napi 10 krajcárt, tótkemence, kőműves 12 krajcárt, hajdú 15 krajcárt kap. A munkás özvegye ezen összegek felét kapja, 12 éven aluli gyermek után pedig heti három krajcár, apátlan-anyátlan gyermek viszont heti hét krajcárt kap.124 A munkások valamennyien készpénzzel fizetett bérmunkások voltak. Ledolgozásnak vagy termelt áruban való munkadíjtérítésnek Diósgyőrben nincs nyoma, amit annak kell tulajdonítani, hogy Diósgyőr a többi kincstári bánya- és kohóművek kialakult szolgálati pragmatikájával rendelkezett.125 A munkabérek kifizetése Fazola idejében bizonytalan. Minden attól függött, hogy a gyáralapító a deficit éveiben tudott-e részvényei vagy magánvagyona terhére sürgősen kölcsönhöz jutni. A munkásság mindannyiszor munkamegtagadással, szökéssel válaszolt, valahányszor a munkabérek kifizetése körül fennakadás állott be.126 Ha vízhiány miatt a kohónál vagy hámoroknál üzemszünet volt, a munkások napibért nem kaptak. A téli négyhónapos munkaszünet alatt, Márton-naptól József-napig, ősi szokás szerint csak az olvasztás szünetelt, de annál nagyobb erővel folyt a keményre fagyott utakon a vaskő fuvarozás, ilyenkor csak a kohómunkások egy része tartott kényszerű üzemszünetet. Természetbeni juttatás a lakóházon és a konyhakerten kívül nem volt. Az élelmiszerek beszerzését már a betelepülés legkezdetibb szakában helyben kellett megszervezni, miután a gyártelep még Diósgyőrtől is távol, az erdő mélyén feküdt.127 Fazola már az építkezések első hónapjaiban felállította a mészárszéket és korcsmát. Szőllősy jószágigazgató a magyar kamarához írt levelében 1774. júliusában jelenti, hogy „a szénégetők kunyhói az 1772. évi kir. rendelet szerint fából készülnek, bérmentesek, mert ma itt, holnap ott állnak. Ezért a szénégetőket a kívánt kertekkel ellátni nem lehet, nincs állandó telephelyük. Azon mesterek és munkások viszont, akik a hámorok 124 DIV-LUK-TA 55-78. 125 Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960. 18. 126 Soós I. 1954. 24. A munkások teljes mértékben kiszolgáltatottak voltak munkaadóikkal szemben. 127 Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960. 18-19. 96
