Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Henrik a vasműalapító
A magyarországi vaskohászat helyzete a XVIII. sz. második felében Magyarországon a török világ két évszázados elmaradottságának felszámolására az 1760-as évek táján a bécsi kormányzat tette meg az első kísérleteket. Ausztria ebben az időben messze elmaradt az erősen iparosodó nyugati országok mögött, a fejletlen termelési és gazdasági viszonyok pedig veszélyesen éreztették hatásukat a Habsburg birodalom politikai helyzetében. Az iparűző Szilézia elvesztése sürgetővé tette az uralkodóház előtt az ipar és kereskedelem fejlesztését, kétségtelen volt ugyanis, hogy a nagy arányokban iparosodó nyugattal szemben csak az osztrák birodalom ipari kapacitásának megteremtése és fokozása adhatja meg az alapot a Habsburgok nagyhatalmi állásának biztosításához. Az uralkodóház érdeklődésének középpontjába az a gazdaságpolitika került, melynek első célkitűzése az osztrák ipar mindenáron való kifejlesztése, pártolása lett. Mária Terézia trónralépte idején az osztrák örökös tartományokban az iparnak még csak a csírái voltak meg. Magyarországon, Stájerországban és Karintiában fejlődésnek indult ugyan a vasipar, de nagyiparnak gyáriparnak még nyoma sem volt.1 Az iparpártolás elsősorban a vasipar fejlődésében idézett elő fontos változásokat. Ebben az időszakban a magyarországi vaskohászat termelési kapacitása nagyon szerény volt. A XVIII. sz. második felében megnövekedett a vasgyártmányok iránti kereslet. A középkorban még a nemesfém és a réz voltak a leginkább keresett magyarországi bányatermékek. A század közepén a török utáni benépesülés, a kiépülő uradalmak fokozódó szerszámszükséglete, a fellendülő városépítés, valamint a földesúri kastélyépítkezések erősen megnövelték a vasáru iránti keresletet.2 Az indirekt vasolvasztási technika a tőlünk nyugatra fekvő országokhoz képest többszáz éves, míg a nagyolvasztók megjelenése másfélszáz esztendős elmaradásban volt.3 Gyárak, fabrikák ez idő tájt kézműves, 10-20 munkást foglalkoztató manufaktúrák, műhelyek voltak. Ezek fejlesztése érdekében a kincstár nagy előlegeket, kölcsönöket folyósított. A versenyképesség emelése érdekében a hatóságok ellenőrzést gyakoroltak a gyártás fölött, prémiumokkal, elismerő oklevelekkel, királyi tisztviselői állással bíztatták a magánkezdeményezéseket ipari nyersanyagok és ásványi kincsek feltárására.4 Korábban a vaskohászati technika korszerűsítésének akadálya - mint Magyarország gazdasági életében általában - a rendelkezésre álló 1 Soós I. 1954. 1. Északabbra a török megszállástól mentes Gömöri érchegységben már évszázadok óta füstölögnek a kis vasolvasztó kemencék. (Soós I. 1955.1.) 2 Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960 7-8. 3 Heckenast G. 1991. 204. 4 Soós I. 1954. 1. 57
