Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)

Csiffáry Gergely: Fazola Henrik és Lénárd egri tevékenysége

kezésével kapcsolatban, csökkentendő a fából való házépítést és zsindelykészítést.71

Az erdők fáinak a kímélése végett a XVIII. század utolsó előtti évtizedében kezdik Magyarországon a házépítkezéseknél alkalmazni a palakőből készült kőzsindelyt vagy fedőpalát. Ez olcsóbb mint a fából készített zsindely, kétszer olyan hosszú ideig kitart, s ugyanakkor tűzbizto- sabb valamennyi növényi eredetű (nád, zsúpszalma, fazsindely) tetőfedő anyagnál. Sajnos a használata csak lassan terjedt nálunk. Még az 1791. évi erdőtörvény sem tudta megakadályozni az erdők csökkenését, mert nem sokkal később az amerikai hamuzsírt Napóleon kontinentális zárlata kirekesztette az európai piacokról, s ez akkor újabb kedvező konjunktúrát okozott a háború éveiben, s további uradalmi hamuzsírfőző házakat állítottak fel.

Szénégető boksa a XIX. században

A XVIII. században 1722-1790 között megduplázódott Magyarország lakossága. Ez megnövelte az ún. háztartási tűzifa és épületfa iránti igényt. Közben a bányászat, a kohászat és az ipar minden területén a mész-, faszén-, téglaégetőkön át az üvegipar igényelte a hamuzsír-, tim- só- és salétromfőzők, s még sorolni lehetne a különféle iparokat, azok mindegyikének a kizárólagos tüzelőanyagot, egyedül az erdők fája jelentette. A XVIII. század során, szemben Nyugat-Európával, nem történt meg energiaváltás, azaz a fatüzelést nem váltotta fel a széntüzelés. A század utolsó évtizedeiben egymást érik a vészjósló diagnózisok, az erdőket tékozolják, pusztítják, az erdők nemzeti kincsünk részét képezik, s ha nem védjük, az ország mihamarább fátlan pusztasággá válik.72

A különféle fatüzeléses technikán alapuló iparágak jelentős faigényt támasztottak az újkori Magyarországon, s e megállapítás szinte közhely.

71 HML. V-l/b/79. Eger város iratai. 1776. 84. a. B. LV.

72 R. Várkonyi Á., 1997. 209-216.

26