Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Frigyes a vasműfejlesztő
Még ezévben a gyár vezetői konkrét formában vetik fel a nyersvas- bázis növelésének tervét. Március 8-án a bányafőkamaragrófsághoz intézett felterjesztésükben jelentik, hogy az üzemben lévő nagyolvasztóval legfeljebb heti 127-128 mázsa nyersvast tudnak termelni, viszont az 1794- ben már megtervezett és 1802-ben üzembehelyezett 5. sz. frisstűz, továbbá a félkész- és készárukat gyártó megfelelő hámorok nyersvasfogyasztása olyan nagy, hogy a vasmű összes nyersvasszükséglete most már heti 200 mázsa körül jár. Ennek megfelelően az évi szükséglet 10400 mázsa, ami indokolttá teszi vagy egy második, kisebb kohó, vagy egy, az eddig üzemben lévőnél nagyobb teljesítményű nagyolvasztó megépítését. A javaslattevők számításba veszik az építési költségeket, de jelzik azt is, hogy az építési költség biztosan elég hamar megtérül, mivel a saját termelésű nyersvas mázsája két forint 35 kr-ba kerül, ugyanakkor a főleg Rimabrézóról szállított idegen nyersvas mázsájáért a nagy távolság miatt fellépő meglehetősen magas fuvardíj miatt hat forintot kell fizetni. Véleményük szerint az új nagyolvasztó üzembehelyezése után bővíteni lehetne az öntöttvas készáru választékát és termelt mennyiségét is, ami szintén növelné a gyár bevételeit. Végeredményben leszögezik, hogy a jelenlegi helyzetet fel kell számolni, mivel az egyre dráguló idegen nyersvas beszerzési költsége olyan tehertételt jelent a gyárnak, ami állandóan akadályozója lesz a vasmű gazdaságossá tételének. A nyersvasbázis növelésének kérdése különböző formákban korábban is felmerült, a megoldás azonban mindig elodázódott, mert a főkama- ragrófság általában idegenkedett olyan létesítménytől, ami nem drágább készáru termelését célozta. A felhozott érveknek azonban most már nem tudott ellenállni. A gyárvezetőknek adott válaszból kitűnik, hogy gazdasági megfontolásokból igazat ad a javaslattevőknek. A kérdést döntés végett az udvari kamarához terjesztik fel, ahonnan meglepő gyorsan, március 30-i keltezéssel már jön is a kedvező határozat. Az 1803. évi gyárlátogatási programba beveszik, hogy a főkamarag- rófság képviselője a helyi gyárvezetőkkel és a Hőfler kohósáfár távozása után alkalmazott kohómesterrel, J. Köhlerrel együtt járja be a terepet az új nagyolvasztó helyének kijelölése végett. A bejárás 1803 nyarán meg is történik, s kijelölik az új nagyolvasztó helyét a mostani újmassai kohó helyén, a Szárdoka aljában, a Garadna folyása mellett. Az 1803. augusztus 3-i leirat a kijelölést jóváhagyja. Ugyanebben a leiratban közlik Fa- zola Frigyes előléptetését is: kohó- és hámorsáfárnak nevezik ki évi 500 forint illetménnyel. Új beosztásában Fazola Frigyes első gondjának a vasércbázis növelését tartja. Már 1804 tavaszán és 1805-ben is szerződést köt 10.000 mázsa Nadabula környéki ércre. Az érc mázsájáért 7 1/2 kr-t fizet, 200 forint előleg lefizetése mellett. Ugyancsak 1804-ben a Bükk-hegység több falujában köt szerződést vaskőfuvarozásra. Itt sokszor állnak elő különböző akadályok: a rendkívül rossz útviszonyok akadályozzák a szállítást, s a fuvarosok jobbágyi kötöttségei (urdolga, robot teljesítése) is gátlóan hatnak. 170
