Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Henrik a vasműalapító
gazdászi szemlélet alapján készült elemzésnek, s mint ilyen, feltétlenül figyelemre méltó. Elöljáróban kijelenti, hogy a nagyolvasztó és hozzá szükséges tógát építése számítása szerint túl nagy összegbe - 28.951 forint 45 kr-ba - kerülne, erre dotációt kapni nem lehet, s a bányatársaktól sem várható a megfelelő hozzájárulás. Ajánlja, hogy inkább építsen a gyár bucát gyártó kétaknás tótkemencét, ez csak 1900 forint 29 kr-ba kerülne. Ehhez a rajzot is mellékeli. Ezt az l.sz. hámorral közös vízellátásra tervezi, a hámorral egy szinten. A szerszámkovács műhelyt oda javasolja építeni, ahol a Szinva vize a meglévő kis tóba folyik. A további elemzésében hangsúlyozza, hogy a gyártás a munkaigényesebb készáru felé haladjon, mert ebből azután nagyobb piacot tudnak teremteni, s a felszaporodó pénztartalékból jobban telne a további fejlesztésre is. Fierer ez utóbbi mellett kardoskodik, a sok pénzt felemésztő nagyolvasztó építése helyett. Ebben az esetben csak nehéz félkész árut gyártana a vasmű, s a haszon a készárut eladó vaskereskedők zsebébe vándorolna. A továbbiakban J. N. Fierer részletesen foglalkozik a száraz időben fennálló vízhiány leküzdésével: „1.) A nagyolvasztónál a vízhiány megszüntethető. Ehhez a vöröskő és Szentlélekpuszta területén lévő két forrás vizét - amely eddig a völgyben folyt el - rövid úton kis költséggel a kohóhoz kell elvezetni, ügyelve az áramlási súrlódási erők kiküszöbölésére. 2. ) Alaposan ki kell vizsgálni, hogy hol tűnik el a tufakőzetben az az egy láb vastag vízfolyás, amely valószínűleg a Szinvából úgy jön elő, hogy sem az 1. sz., sem pedig az alsó hámor számára nem használható. Megfelelő csatornarendszerrel a 2. sz. hámorhoz lehetne vezetni a vizet. 3. ) Az alulcsapott vízikerekek lapátkiképzése nem jó, mert sok víz megy veszendőbe. Ezeket inkább felülcsapott kerekekké kellene átalakítani, az esési magasság és a kerékátmérő pontos számításával”. A továbbiakban a kamarai mérnök munkaügyi javaslatot tesz: „a kohómestert ne egyszerű hetibérrel fizessék, hanem a termelt vas arányában premizálják, figyelembe véve az objektív akadályokat” (pl. vízhiány). Kifogásolja, hogy a bérelt erdőterületen az uradalom marhapásztorai, béresei (eredeti német szövegben Biresch) különböző címeken fát vágnak, s ez is a vasmű számlájára megy. Figyelmeztet, hogy 1778-tól a szerződés szerint már évi 2200 forint az erdőbér, s ez a gyártmányokat terhelő nagy állandó költséget jelent. Nem érti azt sem, miért kell a nagyolvasztó külső hordozó falazatához a messze fekvő régi diósgyőri várromból köveket idefuvarozni, s arra sem talál indokot, hogy a tűzálló medencebélésköveket miért hozzák Dobsináról, mikor a sokféle kőzetet tartalmazó Bükk-hegységben bizonyára lehet megfelelő tűzálló agyagot találni. 105
