Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)
I. rész. A mai telephelyén létesített Diósgyőri Vasgyár alapítása, az „Ó-Hengermű" hengersorainak indulása, felfutása. A gerendasor létesítése (1867-1900)
Az új vasgyár tervezése és szervezése új vezetés alatt megindult. A terveket és költségvetést, 789.090 Ft összegben, a Pénzügyminisztérium megbízottainak jelenlétében 1868. május 9-én bírálták el és hagyták jóvá Diósgyőrben. Természetesen a sínekhez tartozó kapcsolószer és egyéb felépítményi anyag hengerlése is ehhez a feladathoz tartozott, ami különböző szelvények sokaságát jelentette, melyeket hengerlés-technikailag csak három, egymástól eltérő hengerátmérőjű hengersor felállításával tudtak teljesíteni. Ezért kellett három hengersort: egy finom, egy közép- és egy durvasort telepíteni. A gyári berendezésekhez szükséges gépeket magyar és osztrák gyárak szállították. Az öntött, kovácsolt és hengerelt alkatrészeket a Diósgyőr-Hámori Vasműben és a rhoniczi vasműben készítették. [5] Az 1868. május 9-i határozatok alapján a vasgyár építése megindult. A földmunkákat és az építkezést a nagyolvasztónál és a téglagyárnál kezdték. Az építkezés alatt több, előre nem látott, akadállyal kellett megküzdeni. Hordképes talajt 9,5-11,4 m mélységben találtak, ezért a nehéz gépek és magas épületek számára tölgyfa cölöpöket kellett leverni. Építkezés közben többhetes eső miatt a már kiásott alapok beáztak és beomlottak. Nem tudtak elegendő munkaerőt biztosítani, aratás idején pedig a napszámosok nagy része a mezőgazdasági munkák miatt az építkezési munkát abbahagyta. A fizikai munkásokon kívül az alkalmazotti létszám is kívánnivalót hagyott maga után, mert a folyamatban lévő beruházás ügyeivel mindössze nyolc tisztviselő foglalkozott. Az üzem csak lassan, fokozatosan indult. 1870 januárjában már üzemben állott két kavarókemence egy gőzkalapács, a gépműhely és az asztalosműhely. A nagyolvasztót 1870. augusztus 2-án állították munkába, s a kezdeti nehézségek leküzdése után 1870. decemberétől már folyamatosan termelt. 1870. december 18-án Pech Antal osztálytanácsos és Gombossy János diósgyőri bányaigazgató elnökletével az épülő diósgyőri gyárat felülvizsgálták és az arról készült „Jegyzőkönyv" egyértelműen bizonyítja, hogy 1870-ben - bár kísérletijelleggel és sok nehézséggel - már folyt sínhengerlés Diósgyőrben. [6] A hengerműben 1871 januárjában a finomsort a hiányzó alkatrészekkel felszerelték, a bocssor sorvonó gőzgépén és a két kis gőzkalapácson a kisebb javításokat elvégezték, a kemencéknél Moschitz Márton (rhoniczi vasműfőnök, akit a Pénzügyminisztérium utasított, hogy az új vasgyár üzemének megindításánál működjön közre) javaslatára a szükséges változtatásokat végrehajtották. A bányákkal összekötő vasút építése annyira haladt, hogy február l-jével a szénszállítás megkezdődött és a hengermű indulásához a szénkészlet fuvarozása megindult. 1871. március 2-án Gombossy bányaigazgató a következő táviratot intézte a Pénzügyminisztériumhoz:
