Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

V. rész. Az ötéves terv. A durvalemezsor áttelepítése Pestszentlőrincre. Lassított sínhűtés és sínvégedzés. A trióbugasor üzembehelyezése (1950-1954)

csak 37 m széles hideg gyűjtő rámájára, majd északi és déli irányba haladva a présegyengető gépekhez. Innen közvetlenül is kijuthat a szál az ikerdarupálya darurácsára vagy a sínszelvények a kombinált sínfúró fűrészgépekhez és onnan a darurácsra. Az egész rendszert úgy építették fel, hogy a nagyvasúti síneket 36 m-es hosszban lehessen kikészíteni és szállítani. A gerendasori kikészítő üzem részére készített szép elképzelés nem valósult meg. Az új kikészítő csarnokot először a DIKOB raktárnak használta, majd a vállalatvezetés - a Hengermű tiltakozása ellenére - a motorjavító műhely rendelkezésére bocsátotta. így továbbra is a korábbi meleg- és hidegráma maradt használatban, sőt az új csarnok és kokillacsarnok bővítése miatt 7,5 m-rel a meglévő kikészítő műhelyt is keskenyítették. A tervből egyedül a 32-32 m széles ikerdarupálya és a 2-2 db, 10 t-ás, térdaru valósult meg és váltotta fel a bakdarut. További hátrány abból származott, hogy a megnyomorított kikészítő műhelyből csak a déli ikertéri darupálya alá futhatott ki a gerendasoron hengerelt és kikészített áru, az északi ikertéri darupályát - a köracélok időszakos kikészítésén kívül - más célra vették igénybe: itt hajlították első időben a bányatámokat, majd bugakikészítő és bugaraktár céljára hasznosították azt. Az ikertéri darupályák és térdaruk létesítése sem volt izgalom mentes. Először azt kellett bebizonyítani, hogy a 36 ill. 24 m hosszú sínek szállítása két daruval, de egy-egy kulaccsal még kiegyensúlyozó gerendával sem biztonságos^ 170] Több eredménytelen kísérlet után fogadták el az üzem javaslatát és a futódarukat a daruhídon kívül elhelyezett két kötéldobbal látták el, melyek kiegyensúlyozó gerendával emelték a sínszálakat. A kiegyensúlyozó gerendán a felfüggesztési távolság állítható volt. [171] Az ikertéri darupálya első 60 m hosszú szakaszára felhelyezett futódaru miatt a bakdaru már nem juthatott el a csarnok kiadó rámája felé ezért meg kellett hosszabbítani a csarnok északi kiadó görgősorát a térdarun túl és ott egy 24 mes hosszúságú sínrácsot kellett létesíteni. [172] A csarnok déli kiadó gurítósora pedig ütközött az ikertéri darupálya déli oszlopsorával, ezért a csarnok déli kikészítőjéből az anyag kiszállítása csak a kikészítő csarnok közepén végigfutó, 1 m-es nyomtávolságú síneskocsival volt lehetséges. A sínvégek megmunkálását könnyítették meg a Röbel típusú sínfúró- és fűrészgépek, melyek közül kettőt 1950. decemberben a déli mezőben, és kettőt 1951. márciusában az északi mezőben helyeztek üzembe. [173] 1950. szeptember 1-i hatállyal lépett érvénybe a 413. sz. rendelet, melynek tárgya az önálló eredményt kimutató gyáregységek volt. [174] A „H" Hengermű egy és kétszámjegyű vezetői az alábbiak lettek: H Hengerde gyárrészleg Remport Zoltán gyárrészlegvezető H/l Durvahengermű H/l 1 DH. Kikészítő Sebestyén János Marosváry László Gácsi István gyárrészlegvezető h. üzemvezető mérnök üzemvezető