Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

III. rész. A Gerendasor saját meghajtást kap. Középlemezsor, finomlemezsor, durvalemezsor és új finomsor létesítése. A második világháború. (1920-1944)

- laposacélok: 10-145 mm szélességben, 3-40 mm vastagságban, - széles vasak: 150-500mm szélességben, 5-40 mm vastagságban, - egyenlöszárú szögvas 25x25x4 mm-től 160x160x20 mm-ig 76 méretben, - háromszögű reszelőacél, - bordásrúgó 40 méretben, - I-acélok 80-400 mm-es gerincvastagsággal 20 méretben, - U-acélok 70-300 mm-es gerincvastagsággal 22 méretben, - Phönix sínek: 33,6-34,8 kg/m folyómétersúlyban, - I. rangú nagyvasúti sín: 30-48,3 kg/m-es határban, - II. rangú sínek: 15,8-28,0 kg/m-es határban, - vasúti felépítményi anyagok (alátétek, hevederek) a gyártott sínekhez, - finomlemezek: 0,5-3,0 mm-es vastagságban, - középlemezek: 3,0-7,5 mm-es vastagságban, - durvalemezek 8,0-30 mm-es vastagságban és még számos egyéb szelvény és méret alacsony és magas C-tartalmú ötvözetlen, valamint ötvözött minőség számos fajtában. 1936-ban elkezdődött világszerte a hajóépítési láz. Magas felárral lehetett eladni nemcsak hajólemezt, hanem hajószögvasat (bulba-szögvasat) is. Rövid idő alatt 180-340 mm magasságú és ezen belül 63 féle vastagságú szelvény gyártására rendezkedtek be. Főleg svéd hajógyárak részére több mint 30.000 tonnát szállított a gyár ebből a szelvényből. Az Asszuáni gát építéséhez a szudáni gyarmatbirtokos Anglia 381 mm-es Itartókat és ezekhez szükséges 160 mm-es kapcsolókat rendelt szádfalvas célra. A szigorú méret és felületi előírásokat sikerült a gerendasoron betartani. Az 1939. évtől hengerelte a gerendasor a budapesti villamosvasút részére a 180 mm magas vályús sínt (Phönix sínt), a vályúk bevágását biztosító rillék (függőleges tengelyű görgők) segítségével. Az I- és U-acéloknál az osztrák szabványokról DIN szabványokra való áttérést normál feladatnak megfelelő gyorsasággal sikerült megvalósítani. Az 1937-38. évi beruházások legnagyobb horderejű tétele egy tartalék forgórész volt a blokkhengersor meghajtó motorjához. Ekkor épült meg egy Demagpálya a durvahengerműi lemezkikészítő és az acélmű között, amin a kanalakba rakott lemezhulladékot szállították át a hulladéktérre. 1939-ben építették meg a legutolsónak lebontott, V. sz. Poetter mélykemencét; a blokksori gurítósort kétmotoros meghajtásra alakították át és 4 db lengőcsiszoló-gépet szereltek fel gégecsöves porleszívó berendezéssel az ötvözött acélbugák tisztítására.