Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

III. rész. A Gerendasor saját meghajtást kap. Középlemezsor, finomlemezsor, durvalemezsor és új finomsor létesítése. A második világháború. (1920-1944)

Az új finomsor létesítése Az 1935-től számítható konjunktúra hozta magával a durvahengermű kiegészítését újabb mélykemencedaruval, mely már a kemencefedelet is emelni tudta, s feleslegessé tette az addig volt hidraulikus mélykemencefedő emelőt. Kiegészítették még a hengerműt karosdaruval, másodmelegítő kemencével és mélykemencével. A mindinkább szaporodó ötvözött acéloknál a régi konstrukciójú mélykemence tüzelése sok égési selejtet okozott. Ezért esett az új mélykemencék esetében a választás a Poetter rendszerű kemencékre. Ennél ugyanis a tüzelési irányban két sorban elhelyezkedő 3-3 cella egymástól különválasztva, a szükségleteknek megfelelően más-más tüzelési előírás szerint volt irányítható. Ezzel elérhető volt, hogy a keményebb szénacél, vagy ötvözött tuskók nem kerültek ugyanabba a sorba, vagy cellába, amelyben lágy, kereskedelmi minőségű s így durvább melegítést eltűrő tuskók tartózkodtak. A Poetter típusú mélykemencék hosszú ideig - 1945 után is - jó szolgálatot tettek, mígnem a lényegesen kisebb helyigényű, rekuperatív tüzelésű, U-lángjárású mélykemencék ki nem szorították azokat. Az ötvözött acélok részesedésének a növekedése szükségessé tette 8 db lengő csiszológép és 1 db nehéz Norton-féle lengő csiszológépfelállítását a gerendasori görgős egyengető géptől északra, gégecsöves porelszívással. A bugák maratásáhozpácolóműhelyt létesítettek a régi generátorok épületében. A mély- és másodmelegítő kemencék darupályáját déli irányban meghosszabbították és a hengerrakodó tér megnagyobbítása céljából a 60 tonnás darupálya hosszát is megnövelték. Megépült a gerendasori vezetékes kisbuga gyártáshoz szükséges bugatér a villás daruval együtt. A Finomhengerműben is végrehajtottak egy sor jelentős korszerűsítést ezekben az években. A finomsoron 1934-ben a régi hengerállványokat újakkal cserélték ki a méretpontosság fokozása érdekében, s az új állványokhoz új alapozás is készült. A nagyobb hosszban történő és gyorsabb hengerlés érdekében átvezetőket alkalmaztak. A VII. sz. lángkemencét korszerűsítették, közös kémény épült a régi kemencékhez, ami a víztelenítést is szolgálta. A bocshengersor (középsor) után egy használaton kívüli melegollót telepítettek át a rúgóacélgyártáshoz. A finomlemezsoron az ütések kiküszöbölése érdekében a hengerkiegyenlítő rugót átalakították, s a gyorsabb hengercsere megvalósítására a hengersor feletti 9 t-ás darut elektrifikálták; a tolókemencénél a kézi bugarakodás helyett Demag-csiga épült és a kézi kihúzás megszüntetése érdekében elektromos villát létesítettek; a finomlemezek részére fedett tárolóhely épült. A sínhengersor (durvasor) után a készolló és a görgős egyengető gép külön meghajtást kapott; az ötvözött acélok darabolásához Heller-féle körfűrészt telepítettek. A kikészítőben 9 db álló köszörűgépet helyeztek el az ötvözött- és szerszámacélok kiszállítás előtti köszörüléséhez; 8 db lengő csiszológépet szereltek fel a