Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

III. rész. A Gerendasor saját meghajtást kap. Középlemezsor, finomlemezsor, durvalemezsor és új finomsor létesítése. A második világháború. (1920-1944)

16. ábra. Blokksori henger az ovál üreggel Az intézkedések hatására a betétszám öt hónap alatt fokozatosan 126,4%-ra csökkent. A hengersornak 1945 után hőkezelő kemencét is építettek, melyet a Lampart gyártól vettek át és a durvahengerműi kikészítő tároló terének végén állítottak fel. A kemencében kb. havi 100 tonna, elsősorban kazánlemezt hőkezeltek. 1949 januárjában a Nehézipari Minisztériumban döntés született arról, hogy Diósgyőr fejlesztése és a durvalemez-termelés növelése érdekében - amit a Diósgyőri helyi adottságok, szűkös hely, zsúfoltság, akadályozott - a durvalemezhengersort ki kell telepíteni Diósgyőrből. Az első elgondolás szerint a durva lemezsort a Dunai Vasműbe kívánták telepíteni de az új vasmű helyének megváltozása és egyéb okok miatt ez az elgondolás meghiúsult. Tetmaj

er Alfréd és Szeless László ötlete nyomán a lőrinci, volt Lipták gyár kihasználatlan telepét vették igénybe a durvalemezsor letelepítésére. A durvalemezsor 1950. május 2-án Diósgyőrben leállt és új telephelyén a Lőrinci Hengerműben 1950. június 27-én indult meg a termelés. Kiegészítő berendezésekkel a hengerelt durvalemez termelés az 1978. évre elérte az éves 191.180 tonnát. [63]