Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

X. rész. A diósgyőri Nemesacélhengermü létesítésének előzményei, előkészítése és az importszerződés megkötése

Külföldi ajánlatok a nemesacélhengersorokra Dr. Kocsis József miniszterhelyettes utasítására a vállalatok vezetőinek meg kellett vizsgálni lehetőségeiket a további ötvözött acél feldolgozásában. A kapacitás többletnek LKM területén történő biztosítása tárgyában készült a vállalat „Felterjesztés"-e 1965. november 12-én, melyben az ötvözött acél gyártás fejlesztésében legcélszerűbbnek egy új, minden korszerű követelményeknek megfelelő telepítésű elektrokemence létesítendő a Nemesacélkovácsműhely területén (50 tonnás orosz elektrokemence). A készárut termelő hengersorok fejlesztése terén visszalépésnek tekinthető, hogy elsősorban a Finomhengermű középsorát látták indokoltnak fejleszteni. A későbbiekben a durvasort és finomsort megszüntetendőnek tartották, s a középsor fejlesztése után, ezzel párhuzamos tengellyel, építsenek egy új, korszerű, kb évi 70 ezer tonna kapacitású finomsort, mely minden tekintetben feleljen meg a nemesacél hengerlés követelményeinek. A „Felterjesztés" szerint a finomhengerműi sorok éves termelése 1000 tonnában: 1970-ben Táv atban összesen ebből ötvözött összesen ebből ötvözött Durvasor 30 11 Középsor 40 20 40 30 Finomsor 30 20 Új finomsor 70 45 Összesen 100 51 110 75 A durvasor szelvényeit a gerendasornak és a Középhengerműnek kell átvennie. A nemesacélgyártás fejlesztése tárgyában az OMFB 2-302-Tsz. tanulmányához A. és B. változatban készített észrevételt 1966. április hóban az LKM fejlesztési főmérnöke. Ebben ezer tonna/évben a tervezett termelés: A-változat B-változat A hengerelt áru összesen 560 600 Ebből ötvözött 90 120 Sori bontásban a finomhengerműi középsoron 40 50 ebből ötvözött 30 40 az új finomsoron 70 100 ebből ötvözött 45 65 Az A. változat az 1970 utáni célkitűzés, a B. változat a végső kifejlődésében elérhető termelést tünteti fel. Az A. változat megegyezik az 1965. november 12i „Felterjesztés"-ben foglaltakkal.