Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

IX. rész. Események a Durvahengermű nagy rekonstrukciója után

LX. RÉSZ Események a durvahengermű nagy rekonstrukciója után Mint minden új berendezésnél lenni szokott, a durvahengerműi blokk- és bugasornál is jelentkeztek a kezdeti nehézségek, hiszen a tervezőknek, gyártóknak és üzembe helyezőknek első ilyen jellegű, nagy volumenű létesítménye volt a két hengersor. Az új blokk- és bugasor a kezdetben jelentkezett hibák kiküszöbölése után kiváló hengersornak bizonyult, a tervezett teljesítményeket a hengersorokkal nem csak elérték, hanem túl is szárnyalták azokat. Annak ellenére, hogy a durvahengermű műszaki-, hengerész- és gépészeti szakemberei a tervbírálatokon a berendezés megismerésére szervezett tanfolyamokon és a szerelésben részt vettek, az igazi megismerésre az első éves nagyjavításnál tettek szert, amikor saját maguk bontották szét és rakták össze az egyes alkatrészeket és hasznosították az üzemeltetés első időszakainak tapasztalatait. A korszerű hengerállványokban a hengerek beállítása gondosabb munkát kívánt meg, mint korábban a régi hengerállványoknál. A kezdetben jelentkezett bizonytalanság ill. gyakorlatlanság kiküszöbölésére adták ki 1964. szeptember 23-án a blokk- és bugasor számára a hengerállítási és ellenőrzési utasítást. [428] A „0" sz. mélykemence létesítésére több ízben tett javaslatot az LKM vezetősége előbb a tervezett melegöntecs-marógép kiszolgálására, majd a blokksori rekonstrukció megvalósulása után várható nagyobb mennyiségű hidegöntecs feldolgozása érdekében. A Vaskohászati Igazgatóság Beruházási Főosztályával folytatott vizsgálat során megállapították, hogy a mélykemence várható 30 millió Ft-os költsége a durvahengerműi rekonstrukció tartalék keretéből biztosítható. A tervezést az LKM Tervező Irodája 1964. április 10-re elvégezte. [429] A „0" sz. mélykemence beruházási programját 1964. november 14-én terjesztették fel. [468] Az új kemencét 1965. július 30-án helyezték üzembe. Az öntecsférőhelyek száma 264-re növekedett. 1964. október közepén, 20 ezer tonna öntecs kihengerlése után, három napos revíziót tartottak a blokk- és bugasoron. Kellett ez a revízió, amikor is megvizsgálták az üzemeltetés hatását a beépített gépekre, szerkezetekre. [430] 1964. október 22-én a vállalat főmérnöke 25 pontban sorolta fel a durvahengerműi rekonstrukciónál addig tapasztalt problémákat, és kérte, hogy azok megoldására a KGMTI október végéig adjon javaslatot (törőcsapok anyagának fárasztásos kísérlete, a manipulátor vonalzójával nem lehet egyengetni, stb.) [431] A KGM Vaskohászati Igazgatóság és az LKM vezetőinek november 5-i megbeszélését követően a következő határozatok születtek [432]: - LKM a bányatámhajlító üzem áttelepítésének beruházási programját december 15-ig terjessze fel,