Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

I. rész. A mai telephelyén létesített Diósgyőri Vasgyár alapítása, az „Ó-Hengermű" hengersorainak indulása, felfutása. A gerendasor létesítése (1867-1900)

testhosszúságú hengerekkel megkezdődött Diósgyőrben a durvalemez hengerlése. Rendhagyó megoldás volt profilsoron lemezt hengerelni. Már az első évben 1194 tonna kazánlemezt gyártottak. [18] 1900. évben a gerendasor harmadik állványát eltolhatóvá tették, hogy a szélesebb durvalemezek érdekében 2500 mm-es hosszúságú hengerek is beépíthetők legyenek. 1899. márciusa és 1900. szeptembere között a gerendasor harmadik állványán hengerelték ki az eskütéri Duna-híd, a régi Erzsébet híd lánctagjainak lemezeit. A lánctagok száma 4002 db, súlyuk 4273 tonna volt, kétszer akkora, mint a Lánchídé. [19] Diósgyőr nemesacél gyártási tradícióihoz tartozik annak megemlítése, hogy 1898. évben Ni ötvözésű acélt gyártottak martinkemencéből a Monarchia hadseregének lövedékellátásához. A leöntött tuskókat a gerendasor fogadta és nyújtotta elő féltermékké a kovácsműhely részére. A diósgyőri gyártelep 1897. évi elrendezését tünteti fel a 8. ábra. 8. ábra. Diósgyőr-gyártelep 1897-ben A vasgyár alkalmazottai és termelése a 19. század végén A Diósgyőri vasgyár alkalmazottainak teljes névsorát megőrizte az 1899. I. félévében kiadott szolgálati beosztás, mely egyúttal a gyár szervezetét is mu-