Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

VI. rész. Az 1955-1957. évek eseményei

Kemence csoport Schneider Károly, Szerelő csoport Csobó Dénes és Elektromos csoport Wernke Oszkár vezetésével. [235] A hengerkészítés jelentőségét a felettes hatóságok nem érezték át. Erre utal, hogy a középhengerműi hengeresztergaműhely feltétlenül szükséges hengerpalást eszterga és hengercsiszoló gépét az RM művekbe (Csepel-re) diszponálták át, és nem állítottak programba elegendő hengert lekovácsolásra. Az indulás után a hengerhiány és szerelvényhiány okozta nehézségek kiküszöbölésére rendkívüli intézkedéseket kellett tenni a gyár különböző üzemeiben. [236] A Középhengermű üzembehelyezésére több határidő született: először 1953. július l-re [237], majd 1953. december l-re kívánták a Középhengerművet üzemképes állapotba hozni. [238] Vészesen közeledett az utóbbi határidő, amikor híre jött, hogy a nyugati államok embargója miatt bizonytalanná vált a folytatólagos sor vertikális hengerállványainak beérkezése. [239] Több tanulmány született a vertikális hengerállványok nélküli hengerlés megoldására, de ezek a megoldások a hengerelt szelvények számát korlátozták, és a teljesítményt 10-20%-kal csökkentették volna [240] Ezt a kényszermegoldást 1954. februárjában oldották fel, tekintettel arra, hogy a vertikális állványok „több mint valószínűleg beérkeznek".[241] A kiszolgáló személyzet továbbképzésére tanfolyamokat indítottak. A villamossági céltanfolyamon november 20-tól minden kedden és pénteken folytak az előadások. [242] Az 1953. november 23-i kormánybizottsági ülésen újabb határidőt szabtak meg a Középhengermü indulására: 1954. július 1-ét, majd a Minisztertanács a próbaforgatás időpontját 1954. szeptember l-ben határozta meg. A nyolcadik állvány helyére beépíthető trióba tervezte a KITI a 17-; 21,5- és 25,1 kg/m folyómétersúlyú bányaiam üregeit. (Ide szándékoztak beiktatni a várhatóan kis mennyiségben gyártandó, nem járatos szelvényeket, mint pl. a Zacélt és T-acélt. A nyolcadik állvány használatára azonban sohasem került sor. Ezt a trió állványt használták fel később a finomsor második előnyújtó állványának.) A nyolcadik állvány helyére beépíthető trió használata esetén úgy tervezték, hogy a trió előnyújtó után az előnyújtott szálat vonszoló húzza át a nyolcadik pár előtti gurítósorra, és ott a folytatólagos sor mellett fut a szál a nyolcadik pár elé. Ebben az esetben a folytatólagos sor munkájára nem lett volna szükség. Ez az elgondolás nem nyerte meg Diósgyőr tetszését s kérte mérjék fel a bányabiztosító ívből várható igényeket, nem volna-e célszerűbb az üregezést a folytatólagos sorba bevágni. Ez a javaslat nagyon hasznosnak bizonyult, mert a bányabiztosító ív gyártása hazai és export célra a későbbi években a Középhengermű programjának gerincét képezte. [243]