Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 4. (Miskolc, 1998)

Ajánlás

AJÁNLÁS

Egyetemista koromban még az eklektikát mint az építészettörténet egy kevés értéket teremtő korszakát tanították. Ebben a véleményben benne volt a közelmúlttal szembeni értékítélet, de benne volt a politika is. Az értékelés ellenére döntően ez a környezet vett, vesz bennünket körül és sok kortársam mellett az én fantáziámat is izgatta, izgatja, hogy nagyapáink korszakában mit, hogyan, és kik építettek, terveztek. Miért alakultak városaink, községeink olyanokká amilyenek lettek és mi az érték bennük.

Valószínűleg ez a kíváncsiság vezetett el másokat is oda, hogy az utolsó két évtizedben szakmánk érdeklődni kezdett a múlt század végének építészete iránt.

Szűkebb hazámban, Miskolcon ezt a korszakot nagy érdeklődéssel tanulmányozhattam. Városunk tipikus példája a barokk kisvárosból a kapitalista fejlődés következtében hirtelen felduzzadt, dinamikusan fejlődő településnek, amit tovább fokozott Trianon hatása.

Kutatásaim során így jutottam el a Diósgyőri Vasgyár meghatározó szerepéig Nagy-Miskolc kialakulásában. így fordult figyelmem egyre erőteljesebben a gyári lakótelep, a kolónia felé.

Döntő támogatást adott kutatásaimhoz Kiszely Gyula, aki saját kutatási anyagaival és tanácsaival segítette munkámat. Mellette sokan segítettek tanácsaikkal, információikkal, illetve saját forrásanyagaikkal. Külön köszönöm a Megyei Levéltár, a Kohászati Múzeum, az Ön- tészeti Múzeum, a Megyei Múzeum munkatársainak, az Országos Levéltár osztályvezetőjének, Sárközi Jánosnak és az intézmény munkatársainak, valamint Hrabács József, Stéhlik László és mások segítségét. Végül köszönöm családom, feleségem türelmét, hogy lehetővé tették és segítették kutatásaimat.

Könyvemmel édesapám emlékének tisztelgek, aki több évtizeden keresztül volt a vasgyár dolgozója.

Olajos Csaba

Miskolc, 1998. augusztus

5