Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 4. (Miskolc, 1998)

Infrastruktúra a kolónián

Napjaink emberének még a falvakban is természetes, hogy burkolt úton, autóbuszon, villamoson tudja megközelíteni, majd tiszta lábbal járdán érheti el lakását. Ott kinyitva a vízcsapot egészséges ivóvizet ihat, este pedig villanyfénynél tud olvasni, szórakozni. Ez a gyors fejlődés azonban csak az utolsó évtizedek vívmánya. Gyerekkoromban, az 1950-es években kis falumban még sem vezetékes vízellátás, sem villanyvilágítás nem volt.

Diósgyőr-Vas gyár lakótelepének infrastruktúráját vizsgálva nem véletlenül fogalmazták meg már a század elején mintalakótelep jellegét. Nem véletlenül irigykedett a helyi sajtó, hogy utcái száz évvel előzték meg Miskolc utcáit rendezettség és tisztaság tekintetében. Ahhoz, hogy mi is megértsük a lakótelep korabeli fejlettségét meg kell ismernünk utcáit, közlekedési-, vízellátó-, elektromos létesítményeit.

INFRASTRUKTÚRA A KOLÓNIÁN

Utak, utcák

A Magyar Ipar című folyóirat 1895-ös számában „A magyar kir. államvasutak diósgyőri vas- és aczélgyára” címmel Meiszner Alajos mutatja be írásban és rajz mellékletekkel a gyárat és lakótelepét. „A mai telep 274.000 m2-t foglal el egy délről éjszak felé enyhén emelkedő területen, széles egyenes és befásított utczákkal.”60

A lakótelep nagyságát és fejlődését az utcák nevei is szemléletesen mutatják. A listából követhetjük az egyes utcák neveinek változásait, az új utcák kialakulását, régiek megszűnését:

Alsó országút (1890)-Baross G. u. (1914, 1920)- Herczeg F. u. (1965)- Vasgyári u. (1998)

Sétány u. (1890)

Fürdő u. (1890)

Közép u. (1890)- Dániel Ernő u. (1914)- Ballagi Károly u. (1998)

60 Meiszner A. 1895. 133.

150