Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 4. (Miskolc, 1998)
Egyházi létesítmények, templomok
termét biztosította minden második héten az istentiszteletek részére. A reformátusokkal közös használatból eredő nézeteltérések is közrejátszottak az önálló templomépítési igényének felerősödésében. Az Evangélikus Nőegylet kezdeményezte először a templomépítést, aminek eredményeként a presbitérium gyüjtőívet bocsátott ki. A gyűjtést a vasgyár 1912-ben engedélyezte a munkások között. Hosszú huzavona után 1935-ben lett az építési telek a Lónyai utca 8. sz. alatt a templom részére kijelölve. Az egyházközség, templomépítő bizottságot hozott létre, amely pályázat alapján Sándy Gyula műépítész egyetemi tanár javaslatát fogadták el. A kivitelezést Andrássy István végezte. A 7554/1935. sz. alatt kiadott építési engedély alapján a templom alapkőletételére 1935. november 10-én került sor. A templom építésének 50. jubileumi évében Andrássy István visszaemlékezésében így írta le az építést: „Az Ev. Nőegylet már több évvel korábban megkezdte nagyszabású rendezvényeinek sorozatát (színdarabok, hangversenyek megtartását). Ezek bevételéből, az országos gyűjtésből, valamint a hívek adakozásából összegyűlt annyi pénzügyi fedezet, hogy meg lehetett tartani az országos tervpályázatot. Erre emlékezetem szerint 5 országos hírű tervező építészt hívtak fel. Köztük volt híres professzorom Sándy Gyula is, aki egy gyönyörű Észak-magyarországi reneszánsz stílusban készült templomtervet nyújtott be. Ezt a tervet a bíráló bizottság egyhangúan elfogadta. A meghirdetett kivitelezői pályázat nyertese én lettem. Mélységes alázattal és hitbeli buzgósággal fogtam neki a szép terv kivitelezésének, az Úr hajléka felépítésének. Szépen és ütemesen haladt a munkám, már az alagsori födém betonozásánál tartottunk, amikor arról értesültünk, hogy a dollárba befektetett és az építkezésre biztosított összeg a bank bukása következtében jelentős részben elveszett. Az egyház akkori lelkésze, az áldott lelkű Topscher Zoltán naponként megjelent az építkezésen és gyakran mondogatta: Minek ez a nagy templom a kis gyülekezetnek? De azért állandóan templomunk további sorsán tépelődött. A gyülekezet felügyelője, Hibbey-Hosztják Albert főtanácsos, a vasgyári Építési Osztály vezetője hithű evangélikusként a legnagyobb segítséget nyújtotta az igen nehéz helyzetbe jutott templomépítő gyülekezetnek. Közbenjárására a Vasgyár rengeteg anyagot (téglát, vasat, vörös fenyőből készült asztalos munkát, padokat, villamos fűtést, vörösrézből készült bádogos munkát) bocsátott rendelkezésünkre. Édesapám Andrássy Pál, az egyház gondnoka igen nagy segítségemre volt a 145
