Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 4. (Miskolc, 1998)
A kolónia kialakulása
Egy nagy terem 250-300 gyermeket, 3 és 6 év között, vesz fel azon kívül két elemi iskola építtetett a város által a munkások városnegyede közelében. A nőtlen munkások részére egy bútorozott szobákat tartalmazó ház épült. Orvosok hetenként többször rendelnek azon felül irgalmas nénék laknak a munkások negyedében a betegeket ápolandó. Egy terjedelmes könyvtár is áll a városrész közepén.”6 A természeti adottságok, a gyár természetes igénye, állami volta, valamint a párizsi világkiállítás tapasztalatai együttesen határozhatták meg a kolónia kialakításának feltételeit. A Diósgyőri Vasgyár, ezen belül a kolónia környezeti adottságainak megismeréséhez idézzük a gyár első igazgatójának Glanzer Miksának 1872-ben a gyár törzskönyvében lévő leírását. „Fekszik a gyár a kies Szinva völgyének jobb oldalán Miskolcz és Diósgyőr között, az előbbihez valamivel közelébb, területe a diósgyőri határból szakíttatott ki, külön községet nem képezend, csak telepnek tekintendő. Fekvése a Bükk hegység lánczolatának északi végpontján körülvéve szőllő hegyekkel és gyönyörű kilátással Miskolcz városára oly kies, hogy alig hasonlítható a világ más vasgyáraival össze. Fekszik a földgömb 38 " hosszúsági és 48 szélességi fokán, éghajlata mérsékelt, egészséges, ragályoktól ment, kellemes flóra és szőllőkertészet, éjjeli kilehelése rendkívül jó és élvezetessé teszi a respirátiót, vize kitűnő hideg, tiszta és jó ízű, talaja termékeny, sőt bujának nevezhető. A gyár lapályos területe a Bükk hegység végcsúcsán, ott hol Magyarország határtalan rónasága kezdődik. Miskolcztól egy negyedóra távolságra össze van kötve úgy mint Diósgyőr városával jó országúttal, nem különben a most épülő rendes vágású Diósgyőr-Miskolcz vasúttal, a kontinens vasúti hálózatába lépend. D. mostani jelentősége iparvállalataiban rejlik. A községtől K-re van a D-i nagy állami vas- és acélgyár, mely 1880-ban a közmunka- és közlekedési (most kereskedelmi) minisztérium alá jutván, a m. kir. államvasutak gépgyárának igazgatósága alá helyeztetett. Magában foglal 2 téglagyárat. Az egész ipartelepen 2249 munkás (1881 csak 1138) dolgozik, közte 1514 mesterember és 735 napszámos, e számból a szénbányákra 459 munkás esik. A gyár-telep és a bányák összes értéke 4,3 millió frt, anyagkészlete 2 millió frt, 1891-ben évi tiszta üz6 M. M. K. É. E. K. 1868. 119. 13
