Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A katolikus népiskola

A diósgyőri reformáció kezdeteiről alig van hiteles forrás, de az 1564től már bizonyosan protestáns prédikátor volt a diósgyőriek lelki vezetője. A mezőváros és a diósgyőri uradalom reformációjának kezdeti szakaszában a prédikátorok mellett igen nagy szerepe volt egy családnak, amely nemcsak a vár és uradalma birtoktörténetében, hanem Magyarország köztörténetében is jól ismert a későközépkorban és kora újkorban. Ez a család, az enyingi Törökök és rokon családai azután kerültek a diósgyőri uradalom birtokába, miután Balassáné Fánchy Borbála halála után 1563-ban az eredeti birtokos, az uralkodó másfél évre visszavette az óriási birtokot, s rövid ideig ismét kamarai kezelésbe került a vár és az uradalom. A kincstár azonban a török háborúk miatt ismét többre becsülte a várért kapható zálogösszeget, mint a gazdálkodás nyomán várható hasznot, ezért újra elzálogosította az uradalmat öt mezővárosával (Diósgyőr, Miskolc, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, a vámhelyes Mohi) és több falujával, termékeny gabonaföldjeivel s nem utolsósorban értékes szőleivel. Az első zálogbirtokos Magyarország egyik legnagyobb hatalmú főura, a sárospataki vár és további birtokok tulajdonosa, Perényi Gábor lett, aki a protestantizmus támogatásáról és terjesztéséről is ismert volt, akárcsak felesége, guthi Országh Ilona, s tőlük került a Török családhoz. Az enyingi Török család egyik első ismert őse, Török Ambrus adományul kapta Mátyás királytól Szigetvárt és erről szigetvári Török Ambrusnak nevezték. Sopron vármegye főispánja és 1479-ben szörényi bán volt. Fia, Török Imre tovább gyarapította családi vagyonát azzal, amit Korvin János bosnyák királytól kapott. Élete utolsó éveiben ő is báni méltóságot viselt. O az első, aki előnevét már a dunántúli Enyingről írta. Ennek fia, a híres és a történelemkönyvekből sokak által ismert enyingi Török Bálint, aki a belgrádi bánságot örökölte. 1521-ben azonban kegyvesztett lett, amikor a törökök a belgrádi várat elfoglalták, mert őt a vár könnyelmű feladásával vádolták. Javaitól megfosztották. Ekkor Zápolya János erdélyi vajda vette oltalmába. Kegyelmet akkor nyert I. Ferdinánd királytól, amikor a királyné udvarhölgyét - Pemfflinger Márk leányát - 1527-ben feleségül vette. Ezután vagyonához a borogi és soproncai várat kapta. Amikor a hadi szerencse Zápolya (Szapolyai) János király felé fordult, enyingi Török Bálint hozzá viszszapártolt. Tőle 1536-ban adományul kapta Debrecen városát és Hunyad várát. Ekkor már az ő birtoka Enying, Szigetvár, Ozora, Somogyvár, Sümeg, Szigliget, Kaposvár és Zala. 1540-ben a kiskorú János Zsigmond király egyik gyámja. Óriási vagyona miatt nem tetszett a törököknek. 1541. augusztus 29-én elfogták, Isztambulba szállították és haláláig ott tartották. Két