Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)
I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 17-19. században
V(árme)gye t(ekint)etes akkori másodispányától és egyéb hivatalos tiszteitől újabban visszaállítatott, s kezünkbe bocsátattak. Amint erről ezen n(emes) Borsod v(árme)gyének akkor nekünk kiadatott originális levelünket produkáltuk [...] Hogy némely most is birtokunkban levő régi ekklésiai jószágunk, úgymint: egy ezüst megaranyozott tányér - 1620, ismét egy keregded festett asztal, amin 1677, egy ón kannácska azon 1677, egy énekes könyv, amin 1695, most is megvagynak [...] Hogy hajdan a várbeli Tisztek is, és a várt őrző hajdúk a mi prédikátorainknak fizettek, amint erről az akkori írásokat is bemutattuk. Emlékeznek még az öreg emberek néhány prédikátorunkról, akik a mult időkben itt laktak s szolgáltak, akik közül Zilizi János ebben a D(iós) Győri temetőben fekszik és a fejénél fennálló momentum kő, noha töredezetten, ott vagyon; sőt annak unokája, Pap István itt való lakos ember, aki volt egy a tanúink közzül /.../ Hogy azelőtt a római catholikusoknak itt D(iós) Győrben plébánosuk, sem közönséges isteni tiszteletre való exercitiumuk {— vallásgyakorlás) nem volt. Amit a Kassai Kamarának Zathuretzki Lászlóhoz az első plébános, Gallovits introductiojakor (= beiktatásakor) az ő számára excindálandó (= kihasítandó) fundusrul írt pecsétes originális levele vagy decrétuma, amelyet is produkáltunk, mutatja [...] Hogy a mostani, a Szinyva mellett levő oratóriumunkat néhai Haller Sámuel őnagysága engedelméből építettük közel a várhoz, az ellenségtől való félelem miatt. Hogy amikor 1743(-ban) elvétetett tőlünk a puszta templom, néhai Polgárdi Cz(ene) István prédikátorunk és akkori s mostani iskolamesterünk, Aszalai István idejében, elvétetvén a paróchia és az oskola is tőlünk. Ugyan a n(emes) káptalan akkor asszignálta (= kiutalta) s adta a mostan tőlünk a földesuraság számára elfoglaltatott s vétetett paróchiánk fundusát és a mostani oskolánkat, vagy inkább annak csak fundusát. Minthogy már se oratóriumunk, se paróchiánk, se oskolánk azon a helyen tovább nem maradhatnak; e végre kéntelenít etünk alázatosan f(elséges) Királyné Asszonyunknál instálni ujj templomnak, paróchiának és oskolának helyéért. Ezek voltak rend(d)el írva abban a memoriálisunkban (— emlékeztető feljegyzés), melyet a küldöttségi uraknak beadtunk. " Hét élő tanút is állítottak, akiket a bizottság kihallgatott; idős Óvári Lászlót, Fodor Pált, Czakó Andrást (akinek apja itt volt prédikátor), Jósvai Andrást (akinek apja szintén Diósgyőrben volt prédikátor), idős Tóth Istvánt, Pap István és Simon András diósgyőri lakosokat. A biztosok által készített jegyzőkönyvből másodpéldányt az egyház nem kapott, kérésük ellenére sem, erre Pápai Tóth Mihály kijelentette a bizottság előtt, hogy „kész lészen Felséges Asszonyunk lábaihoz is leborulni annak idején". A jegyzőkönyvet a vármegyei közgyűlés elé terjesztették, és ott kitűnt, hogy abban „az erősebb bizonyítékaink teljességgel elhallgattatni
