Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 17-19. században

legnagyobb ellensége, a tűz emésztette meg, de a Szinva közelsége is árthatott a fából készült építménynek. A deszkatemplomot felhúzása után húsz évvel ismét a vármegye segítségével építik, az 1678. évi vármegyei jegyzőkönyv bejegyzése szerint: „A diósgyőri templomhoz fa fuvarozására 10 kocsi rendeltetik". Hogy milyen volt ez az oratórium, amely a Bükk vidékén az egyetlen hasonló ismert objektum a 17. században, nem nehéz elképzelnünk, mert ritka szerencse, hogy ábrázolás sőt leírás is maradt róla. 1746ban a diósgyőri katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvben az alábbi olvasható: „Ezen helység kálvinista eretnekei az uradalmi major mellett egy veszszőből épült, kívülről és belülről betapasztott imaházzal bírnak, melyet ahogy hírlik - maguk emeltek a kuruc idők után. 1743-ban nemcsak kibővítették, hanem új sövénnyel fonták be oldalról, betapasztották, bemeszelték, bár a plébános úr ellene mondott. Az imaház fedele zsindely, bár régi, mégis jó. Az imaház kerítésén belül körülbelül 10 lépésre van egy kis fatorony, melyet alsó részén - fészer módjára - sárral tapasztottak be, felső részét pedig deszkával vettek körbe. Ebben van három harang, a legnagyobbik majdnem három mázsa (= kb. 160 kg), a középső 80 fontos (= kb. 50 kg), a legkisebb 30 (— kb. 16 kg). Az imaház körül igen szép sűrű deszkakerítés van, erős is, keskenyebb léccel fedve, az imaház megóvása az egyházközség dolga, mégpedig ingyenes felajánlásokból. Van az imaháznak egy szép nagy kelyhe, belül és kívül jól bearanyozva, hogy ezüst-é vagy réz, nem lehet tudni."

U2 A katolikus tisztelendő uraknak is feltűnt szép kehely valószínűleg azzal a 15. századi sodronyzománcos kehellyel azonos, amelyet a diósgyőri vár 1563-ban készült várleltárában a várkápolna kegyszerei között írtak öszsze, s melyet a Diósgyőri Református Egyház 1024 koronáért 1917-ben eladott a miskolci múzeumnak (25. kép). A diósgyőri református klenódiumok közül azonban más tárgyak is megmaradtak. A 17. századi régiségből nincs korabeli forrás, hogy milyen vallásos edényeket használtak az Úrva111 BmLt IV. 501/a. 9. köt. 491. p. 112 „Hic loci heretici Calvinistae habent oratórium ex sepibus prope aulám dominaient ab ipsismet post tempus Kuroczonicum, ut refertur, erectum, intrinsecus et forinsecus incrustatum. Anno vero 1743 non quidem ampliatum, verum tarnen lateraliter sepibus novis septum, incrustatum et dealbatum, esto dominus parochus contradixerit. Tectum oratorii ex scandulis vetus quidem sed bonum, ad passus circiter decern intra cincturam oratorii est turris lignea, in condignatione inferiori permodum alicujus conservatorii limo plasmata, in condignatione superiori asseribus circumdata, in qua sunt campanae très, quorum major est centenariorum fere trium, mediocris librarum Nq 80, minima aulem circiter Afp 30. Cinctura circa oratórium ex asseribus crassis honesta et fords, asseribus tenuioribus tecta, hujus oratorii conservatio est penes communitatem, videlicet ex gratuitis oblationibus. Habet hoc oratórium calicem sat magnum et honestum, instrinsecus et forinsecus bene deauratum, an sit argenteus vel cupreus, ignoratur. " FLE AN Ns> 3512. 141. p. 113 Leltári száma: HOM Történeti Gyűjtemény 53. 804.14. vö.: Gyulai Éva 1995. 110. p. és 15. kép. Az adásvétel iratai: HOM HTD. 73. 87.11., 19., 69., 75.