Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A plébánia

16. kép. A diósgyőri plébánia (Fotó) rokhoz, hiszen az új vallás nemcsak a híveket, hanem az ingatlanokat is örökölte a katolikus vallástól. Ha feltesszük, hogy a plébánia, később parókia, majd újra katolikus plébánia a középkortól ugyanazon a helyen, a templom mellett feküdt, akkor lakóit 1577-től többé-kevésbé ismerjük is, hiszen a diósgyőri református lelkészek neve ezidőtől jórészt ismeretes. Az 1577-1599 között Diósgyőrben szolgált lelkészek nevét azok a kis cédulák őrizték meg, amelyen igazolták, hogy az egyházi tizedből (borból és gabonából) a nekik mint helyi lelkészeknek járó részt, az oktávát (= nyolcadrészt) átvették. Ez a járandóság eredetileg a plébánost illette, de a vallásváltás után a lelkészek továbbra is részesedtek a katolikus püspöknek járó dézsmából. A nyugták alapján az alábbi prédikátorok ismertek: Körtvélyesi János - 1577, Makai György - 1579, Őri István - 1582-1584, Ungvári András - 1594, Foktövi Máté - 1597, Rétfalvi Izsák - 1598, Békési János - 1599.

58 A középkori plébánia nem volt állandó helye a hódoltság korában a református parókiának, hiszen az egri vár urai, a törökök állandó félelemben és létbizonytalanságban tartottak Diósgyőr lakosságát, állataikat, sokszor magukat is elhajtották, legyilkolták.

59 Ekkor a vár közvetlen közelsége bizonyos biztonságot nyújtott MOLE 185 Borsod 1577-1599 Kazinczy Gábor 1869