Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)
I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A katolikus templom
hussitorum (= huszita módra) három ajtók voltak, ezért nem római catholikusok építése volt." 51 A leírás alapján a környékbeli mezővárosok (Sajószentpéter, Szikszó, Miskolc) késő gótikus, majd a hódoltság idején átépített, a népnyelvben „huszita" néven emlegetett templomaihoz hasonlónak képzelhetjük a diósgyőri kőtemplomot is, a mai sekrestye helyén lehetett a „tetemház" nevű helyiség, ahol a halottakat a temetésig elhelyezték. Diósgyőr és a környékbeli helységek igen sokat szenvedtek a törökök portyázásaitól, rablásaitól, főként azután, hogy 1596-ban a közeli Eger vára török kézre került. Minden bizonnyal a templom is megsínylette a török rablásokat, s leégett a hódoltság idején, talán éppen 1596-ban, Eger eleste és a mezőkeresztesi csata évében. Balogh János 70 éves nemes 1712-ben azt vallotta a vármegyének a diósgyőri puszta templomról tartott tanúvallatása során, hogy atyjától hallotta - aki szintén szép kort ért meg, „nagyidejű ember volt", hogy a templom Eger megvétele után öt évvel égettetett meg a töröktől, vagyis 1600-1601 körül. 52 Mivel Diósgyőr mezőváros jó része a török korban puszta lett, és a templomot is felégették a törökök, a város lakói az ellenség gyakori portyázásai miatt nem mertek javítani. Az istentiszteleteket a várban tartották, majd 1658-59-ben a Szinva északi partján templomot és harangtornyot emeltek. A felégetett kőtemplomot az időjárás emésztette, a lakosság puszta templomnak nevezte. Ezt mutatja egy fontos 18. század eleji dokumentum is, melyet Aszalay Ferenc miskolci nemes készített előtanulmányként Bél Mátyás ország-leírásához. 53 Ez az 1719-ben készült kéziratos rajz nemcsak a vár korabeli állapotát rögzítette, hanem tartalmazza a mezőváros kezdetleges térképvázlatát is a Szinva-patak ágaival és a jellemző épületeivel. A rajzon puszta kőtemplom (templum desertum lapideum) megnevezéssel szerepel a templom is, teljesen beomlott tetővel, de viszonylag ép falakkal (14. kép). Az ábrázolás is azt igazolja, hogy a templomot tűzvész tette használhatatlanná, hiszen a tűzkár velejárója, hogy az épületek fából ácsolt fedélszéke teljesen elpusztul, s a fedélszék alatti kőboltozat beomlik. A templomot különben a 18. század közepi újjáépítésig a diósgyőriek „puszta templom"-ként emlegették. 1741. május 3-án Polgárdi Czene István református lelkipásztor is így nevezi egy, a felettes hatóságához írott levelében: „...vagyon a paróchia mellett egy puszta templom, melynek derék magas kőfalai fennállanak [...] úgy adott tudtunkra az mostani plébános, hogy tovább oda ne temetkeznénk, mivel minden áron hozzáfognak annak építésé51 A Diósgyőri Ref. Egyház elöljáróinak nyilatkozata az új templom építéséről {Species facti, azaz a diósgyőri reformátusok ujj templom építésérül és az ott végben vitt investigationak circumstatiairul való declaratio). Diósgyőr, 1770. DRefl 52 A vármegye tanúvallatása a diósgyőri templomról és parókiáról. 1712. február 17. A jegyzőkönyv másolata: DRefl 53 Gyulai Éva 1991
