Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - Pedagógusok és tanulók 1950-1996

val négy év alatt az 1938-1941 közötti években. A nemzetköziség elvét hangsúlyozták, de a Szovjetunió érdekhatárain belül, mert az általános nemzetköziség érvényesítése, hangoztatása annyira nem volt helytálló, hogy 1948-ban feloszlatták a cserkészcsapatokat. Az államosítás után az 1-2-3-4. osztályokat továbbra is egy-egy tanító oktatta, az 5-6-7. és 8. osztályokban pedig több tanár, szakos rendszerben. A tankerületi főigazgatóság a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1947. december 3-án kelt 164.978/1947. III. főoszt. sz. rendeletére hivatkozva már az államosítás előtt, 1948. február 14-től április 3-ig a nevelők részére Miskolcon háromszakos továbbképző tanfolyamot tartott, és annak elvégzéséről igazolást adott. Később Miskolc város oktatási osztálya 1951. október 22-én a Közoktatásügyi Minisztérium E 1030-5T-110/1951. sz. rendelete alapján a felső tagozatban tanítókat kötelezően 2 éves és két szakos továbbképzésre utasította. Az oktatás Miskolcon történt. A rendszeres, folyamatos szakos felkészítést a későbbiekben a tanárképző főiskolák látták el. Azok a tanítók akik az államosítás előtt is működtek a szakrendszer szerinti munkát könynyebbnek találták, mert kevesebb tantárgyra kellett koncentrálniuk. A tanulói létszám az államosítás után is még 40-50 fő volt egy-egy osztályban. Több pedagógusra volt szükség. A férfi tanerők száma 1960 után jelentősen fogyott. Ezért az oktatás ellátására érettségizett, de tanítói vagy tanári képesítéssel nem rendelkezőket is alkalmaztak. Azok a tanítás mellett egyénileg tanultak és vizsgázni jártak a pedagógiai főiskolára az oklevél megszerzése céljából. Amíg munkahelyükről távol voltak, a helyettesítőket állami pénzből fizették. A közéletben fokozódó társadalmi fellazulás 1967 után egyes iskolai nevelőknél is érezhető volt; oklevél birtokában hézagos szaktudás, a tanulókkal való bánásmód, a tanulók tudásáért a felelősségérzet, a megbízhatóság, a hivatásérzet kívánnivalókat hagyott. A többség azonban becsületesen, odaadó hűséggel, az oktatás és nevelés terén ötletekkel munkálkodott. A városi irányítás szakfelügyelőket alkalmazott, akik jóindulatú tanácsaikkal segítették az iskolák nevelőit, hogy a színvonal azonos legyen. Az államosítás után az első osztályba a kézjelekről történő betűk tanítása megszűnt, megtiltották a tanítók sajnálatára. Színes képek töltötték meg a könyveket. Megszűnt az íráshoz a tinta és toll használata, amely annyi körültekintés és figyelmet igényelt. Felváltotta a töltőtoll és a folyóstoll. Megnőtt a munkára való nevelés szerepe a kézimunka tantárgy kifejlesztésével, a gyakorlati foglalkozással, a politechnikával. Szerszámokkal és gépekkel dolgoztak a fiúk és lányok munkapadoknál iskolai műhelyekben. A lányok szakköri foglalkozáson ismerték meg a háztartási gépek és eszközök kezelését, meg a főzés körülményeit. Minden munkához, minden tanulónak az iskola adta az anyagot. A szakoktatásnak megfelelően kémiából, fizikából, biológiából a tanulók is végezték a kísérleteket egyszerre, kötelező erővel, a