Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)
II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - Iskolák az államosítás után 1946-1955
Aladár tanító, cserkészvezető, a diósgyőri központi állami fiúiskolától Sir Pál tanító és több férfi tanerő, tízen, tizenketten. Demeter Sándor pedagógus felső hatalmasságokra hivatkozva közölte, hogy egységes ifjúsági szervezetet kell alakítani az iskolákban és az lesz az úttörőmozgalom. A megalakítás módját, szervezeti formáját, induló programját megtárgyalandó, hívták ösze a cserkészvezetőkből, nevelőkből álló grémiumot, amely három délelőttön át vitatkozott, tárgyalt, majd abban egyezett meg, hogy a szervezeti formát a cserkészet hagyományai alapján - őrs, raj - teremthetik meg, valamint fontos feladata lehet az új mozgalomnak a tanulás segítése , a jellemnevelés, az őrsi foglalkozásokon az erkölcsi szabályok betartásának számonkérése az őrsvezetők által, népdalok, indulók tanulása, testnevelési alakzatok és nótára történő menetelés, valamint játékok, naplók vezetése a foglalkozásokról. A várható központi intézkedések után az ajánlások érvényesítését kívánták elérni. A csapat alakításához olyan példás magatartású, szorgalmas és szervező képességgel rendelkező tanulókat kell kiválasztani, akikre hallgatnak a többiek, akikhez vonzódnak. A szervezők úgy gondolták, hogy pedagógusok vezetésével hasznosan lehet majd lekötni a fiú és leányifjúság szabadidejét. A foglalkozásokat az iskola helységeiben lehet tartani, de törekedni kell külön úttörőotthon megszerzésére. A későbbiekben az legyen a csapatvezető a testületből, akinek vannak ötletei, aki szívesen vállalja az önzetlen munkát, akihez jobban vonzódnak a tanulók. Szeptemberben megkezdődött a csapatok alakítása Diósgyőrben. Közben az iskoláknál átrendeződés történt, a református iskola 58. osztályaiba és a volt polgári iskola épületébe lányok kerültek. A fiúkat a központi államiba irányították, mert ott bőven volt hely. A református iskolában Balázs József az 5-8. osztályos lányokból alakított úttörőcsapatot, mivel az iskola államosítása 1949 májusában megtörtént. A központból érkeztek segédletek, módszertani útmutatók, az életformát meghatározó törvények, amelyeket „pontoknak" neveztek. Azok megtanítását és betartását a a mozgalom szervezői szorgalmazták a pajtásoknál, ugyanis így nevezték a későbbiekben az úttörőket. A tanév végén avatás, az egyenruha jogos viselésére vonatkozó fogadalomtétel következett, s így az első mozgalmi évet eredményesnek ítélték. Az eredményességet jelzi, hogy az őrsök és rajok vezetésére kiválasztottak közül három tanuló később a pedagógus pályát választotta. Az államosítás után (1949-1950) minden általános iskolában úttörőcsapat alakult (56. kép). Történetüket, munkájukat őrsi és rajnaplók vagy emlékkönyvek őrzik. Őrzik emlékezetükben a csapatok volt tagjai, akik 1997-ben a társadalom gerincét alkotják, vagy már túl az ötven éven unokáiknak magyarázzák ifjúságuk élményeit; a Bükk zegzugos völgyeinek, forrásainak, sziklás ormainak bejárását, a táborozások esti hangulatát, dalait a
